Az Alkotmánybíróság a fegyverek egyenlőségének elvét ugyan alapvetően a büntetőeljárás kapcsán értelmezte, azonban a tisztességes eljáráshoz való jog alapján alkalmazhatónak találta azt minden bírósági eljárás tekintetében, így a polgári perek esetében. De az Alkotmánybíróság már jóval korábban kifejtette ezen elv érvényre juttatásának az alapját, azt, hogy az anyagi igazság érvényesülésére az Alkotmány nem biztosíthat alanyi jogot, mint ahogy arra sem, hogy egyetlen bírósági döntés se legyen törvénysértő. Az Alkotmány az anyagi igazság érvényre juttatásához szükséges és az esetek többségében alkalmas eljárásra ad jogot, nem pedig annak törvényességét garantálja.

Mindezen alapvetésekre épült a Magyarországon 2018. január 1-jén hatályba lépett új perrendi kódex is, amely a perjogi bírák számára egyfajta „anyanyelvi” jellemzővel rendelkező munkaeszköz. A perjogi bírák igazságszolgáltatásban betöltött feladatát és egyben az igazságszolgáltatásnak a célját is képezi az alanyi jog kutatása, tehát annak megállapítása, hogy a feleket egymással szemben milyen jogok illetik meg, illetve milyen kötelezettségek terhelik. Ez véleményem alapján magában foglalja azt is, hogy az eljáró bíróság a feleket az adott eljárásban az őket megillető eljárási jogaikkal és kötelezettségeikkel ruházza fel, mely az eljárás egészére kihatással kell, hogy bírjon – függetlenül annak anyagi jogi kimenetelétől.

A perjogi kódex rendszertanának alapvető jellemzőjét képezi a felek felelős pervitele , valamint a felek eljárás-támogatási kötelezettsége. Ahhoz viszont, hogy ez a két, lényegében a polgári perrendet alapvetően átható elv igazolást nyerjen minden egyes polgári eljárásban, bizonyos esetekben a felek maguk is igényelnek garanciális támogatást.