A kutatás célja a sorozatos bocsánatkérés nélküli megbocsátás hatásának vizsgálata a mentális jóllétre és az önértékelésre vinyetta módszer alkalmazásával. A résztvevők (151 fő) egy társas helyzetről olvastak történetet, amely minden esetben tartalmazott egy vagy több sértést, a sértő pedig egyik esetben sem kért bocsánatot a sértettől. Ezután azt a feladatot kapták, hogy írjanak egy rövid, néhány mondatos üzenetet a sértőnek, amelyben a csoport felének azt kellett kifejeznie, hogy megbocsátottak, a másik felének pedig azt, hogy nem bocsátottak meg a tettért. Végül arra vonatkozó kérdéseket válaszoltak meg, hogy a leírt szituációban a főszereplő helyében hogyan gondolkodnának, éreznének. A vizsgálati személyeknek feltett kérdések a következőkre irányultak: manipuláció ellenőrzése, helyzeti megbocsátás, vonás szintű és helyzeti önértékelés, helyzeti szubjektív jóllét, mentalizációra irányuló igény és barátságosság mérése. Az eredmények szerint a megbocsátás összességében pozitív mentális következményekkel jár, az önértékelés viszont nem mutatott szignifikáns eltérést a megbocsátó és nem megbocsátó csoportban. A megbocsátó üzenet írása pozitívan korrelál a szubjektív jólléttel. Emellett kimutatható, hogy a barátságos személyek, akik magas mentalizációra irányuló igénnyel és perspektíva átvétellel rendelkeznek, kevésbé érezték megterhelőnek a megbocsátást a többszörös bocsánatkérés nélküli sértés esetében.