A vizsgálatunk során összefüggést kerestünk a kiégés, a megküzdés, a társas támogatás és a motiváció között az egészségügyi dolgozók körében. Kérdésként merült fel, hogy a társas támogatás befolyásolja-e a kiégés alakulását. Kutattuk, hogy a túlterhelt dolgozóknak van-e egészségkárosító szokása (dohányzás, energiaital-fogyasztás stb.); élnek-e nyugtatókkal, vannak-e alvási problémáik. Feltételeztük, hogy akik a kiégés jeleit mutatják valószínűleg az érzelemközpontú megküzdési stratégiát alkalmaznak. Szintén feltételeztük, hogy az egészségügy különböző területein dolgozók körében eltérő mértékben fordul elő a kiégés. Különbséget kerestünk az orvos-pszichológus és ápoló-asszisztens csoportok között. Célunk volt felderíteni, hogy a magas kiégési pontot elérő dolgozók alacsony motivációval rendelkeznek-e. Arra a kérdésre is kerestük a választ, hogy a deperszonalizáció az egészségügy melyik területét érinti a leginkább.