Mivel a társadalom által korábban szigorúan kijelölt normák jelentős mértékben oldódtak a gyermekvállalás időzítése kapcsán, alkalmasnak láttam, hogy a jobban megmutatkozó, személyiségben rejlő különbségeket kutassam. Dolgozatomban egyrészt a szülői - anyai és apai - bánásmódnak a vonásszorongásra, az önértékelésre és az énhatékonyságra kifejtett hatását vizsgáltam. Emellett a vonásszorongás, az önértékelés és az énhatékonyság hatását abból a szempontból vizsgáltam, hogyan érintik ezek, hogy milyen életkorban határozzák el első gyermekük vállalását a nők. Ez utóbbit a végzettség vonatkozásában is megtettem. Szakirodalmi áttekintés során foglalkoztam a szülővé (anyává) válással, és annak életkori kitolódásának vizsgálatával, az észlelt szülői bánásmód, a szorongás, az önértékelés és az énhatékonyság pszichológiai fogalmával, annak a tudományon belüli elhelyezésével. A szülői nevelési attitűdök mérésére a Szülői Bánásmód Kérdőívet (Parental Bonding Instrument), a szorongás mérésére a Vonás Szorongás Kérdőívet (State-Trait Anxiety Inventory, STAI-T), az önértékelés mérésére a Rosenberg Önértékelés Skálát (Rosenberg Self Esteem Scale), az énhatékonyság mérésére pedig az Általános Énhatékonyság Skálát (General Perceived Self-Efficacy Scale) használtam.