A szakdolgozat témájának megválasztásánál elsősorban az motivált, hogy a szabálysértési eljárás, a szabálysértési jog átfogó felülvizsgálatának, illetve kodifikálásának napjainkban is aktualitása van. A szabálysértési eljárás történeti fejlődése is bizonyítja, hogy a jogszabály előkészítés folyamatában az elméleti és gyakorlati tapasztalatok is beépülnek. Vizsgálatom során a történeti fejlődést szakaszokra taglaltam, így például: az 1878 előtti időszak, az 1878-1950 közötti időszak, az 1950-1968 közötti időszak, az 1968- 1990 közötti időszak, az 1990-2000 közötti időszak és végül a 2000 utáni időszak.

A szabálysértésről szóló 1999. évi LXIX. törvény átfogó felülvizsgálata a Belügyminisztériumban folyt, jelenleg az Igazságügyi- rendészeti Minisztérium folytatja. A felülvizsgálat célja a bizonyítás elveinek és részletszabályainak, a bíróság előtti eljárásnak újbóli átgondolása, illetve a határozatok végrehajtása során felmerült problémák kiküszöbölése. Szem előtt tartandó, hogy egy olyan törvényt hozzunk létre mely az európai uniós elvárásokkal összhangban áll.

Vizsgáltam a szabálysértési jog és a büntetőjog hasonlóságait illetve azokat a tényezőket melyekben eltérnek egymástól, majd ugyanezen szisztéma alapján a szabálysértési jogot és a közigazgatási jogot hasonlítottam össze. A történeti fejlődés vizsgálat során egyértelművé vált, hogy a szabálysértés soha nem találta meg a helyét a magyar jogrendszerben, hol a büntetőjog, hol pedig a közigazgatási jog, de leginkább e két jogág közötti légüres térbe helyezték el a jogalkotók. A mai eljárási modell alapvetően közigazgatási szervezet rendszeren nyugszik. A szabálysértés sokszínűsége okán nem csak a törvényi szabályozásnak, hanem más alacsonyabb szintű jogforrásnak is helye van. Igaz, hogy a szabályozásban számtalan hiba van, és még sok kérdésre kell választ találni, de az nem kérdéses, hogy a szabálysértésnek van jövője.