A dolgozat Julian Barnes 1996-ban kiadott novelláját, az „Evermore”-t (Cross Channel) vizsgálja, mely történet középpontjában az első világháború emlékezetét képviselő és megtestesítő Miss Moss áll, kinek karakterén keresztül Barnes bemutatja a különböző emlékezeti perspektívák (egyéni, hivatalos és kulturális emlékezet) és ezen látásmódok interakcióit és esetleges szembehelyezkedéseit. Miss Moss bátyja, Sam elvesztése okán identitását és pozícióját a gyász és a veszteség érzései határozzák meg, mely jelenségek az egyén pozíciója helyett azonban egy hivatalos pozícióval ruházzák fel a főszereplőt. E különleges, hivatalosnak nevezhető szerep és az őt az első világháborúhoz kapcsoló egyéni perspektíva egy egészen különleges karakterré, az egyéni és (politikával átszőtt) hivatalos emlékezet egyesítőjévé, egy demokratikusabb emlékezeti-diskurzus megteremtőjévé emeli. Azon túl, hogy Barnes novelláját a Memory Studies területén belül vizsgálom, a Jan Assmann „Communicative and Cultural Memory” című esszéjében megjelenő „memory spcialist” figurája, Pierre Nora „les lieux de mémoire” fogalma, valamint Michel Foucalt „countermemory”-ként megfogalmazott elmélete segítségével vizsgálom a novella Miss Moss karakterén keresztül felajánlott nézeteit az egyéni és hivatalos emlékezet összefonódásainak kapcsán az első világháború kulturális emlékezetében.