A laboratóriumi folyamatok komplex rendszerét a preanalitikai, analitikai és posztanalitikai fázisok egymásba kapcsolódó integrációja adja. Míg az automatizált laboratóriumi eljárásokról számos tanulmány látott napvilágot az egyes fázisok elemzésére és a lehetséges hibák felderítésére, addig a speciális vizsgálatok vonatkozásában kevés vizsgálati eredmény született. Célunk az volt, hogy a különböző malignus megbetegedések esetében folyadék-biopsziás mintavétel után alkalmazott speciális, immun-alapú laboratóriumi vizsgálatok preanalitikai, analitikai és posztanalitikai evaluálásához hozzájáruljunk és megvizsgáljuk, hogy ezen folyamatok hogyan befolyásolják az eredmények interpretációját. A preanalitikai folyamatok vizsgálata során azt találtuk, hogy gyermekkori ALL-ben szenvedő betegek 15. napi csontvelői mintáinak 12,5%-a, míg 33. napi csontvelői mintáinak 14%-a volt perifériás vérrel kontaminált és így nem volt alkalmas az áramlási citometriai rizikóbecslésre. ALL-es gyermekek likvor mintáiban az esetek 45%-ában találtunk perifériás vér kontaminációt és 54%-ában volt az élő sejtek aránya 30% alatti. Ugyanakkor ezen kis élő sejt-arányú minták felében ki tudtunk mutatni patológiás sejteket, ami arra utal, hogy nem lehet egyértelmű cut-off értéket meghatározni az élő sejtarány tekintetében a minta értékelhetőségére vonatkozóan. Stabilizátort tartalmazó mintavételi cső alkalmazásával szignifikánsan csökkent a 30% alatti élő sejtarányt tartalmazó likvor minták aránya (41% vs 17%). Az analitikai folyamatok vizsgálatakor disszeminált tumorsejtek kimutatására szolid tumorok esetében az immunhisztokémia és áramlási citometria egyezését 91%-nak találtuk, neuroblasztóma esetén 65%-nak. A de novo neuroblasztóma sejtek detektálásában az áramlási citometria diagnosztikai hatékonysága jobbnak adódott, mint az immunhisztokémiai módszeré (100% vs 86%), ez a különbség még kifejezettebb volt minimális reziduális betegség keresése során (92% vs 68%), különösen a hypoplasiás csontvelői környezetben. A szolid tumorok esetében a disszeminált tumorsejtek detektálására az immunhisztokémia diagnosztikai hatékonyságát találtuk jobbnak az áramlási citometriánál (100% vs 91%). A posztanalitikai folyamatok közül a timidin-kináz enzimre vonatkozó életkor-specifikus referencia-tartományok meghatározását végeztük el. A fiatal (18-35 éves) populációban <30 U/L, a középkorúak (36-60 évesek) esetében <25 U/L, míg az időseknél (60 év felett) <19 U/L referencia-határértékeket állapítottunk meg. CLL-es betegeinkben az előrehaladottabb Rai stádium egyértelműen magasabb szérum timidin-kináz szintekkel járt együtt. Korrelációt találtunk a fehérvérsejtszám, valamint az abszolút B-sejtszám és a timidin-kináz szintje között. A CLL-es betegeket az egészségesektől elkülönítő timidin-kináz értéket ROC analízissel a szakirodalomban fellelhető adatokkal összhangban 10,5 U/L-nek találtuk.

Laboratory testing is a complex process, including preanalytical, analytical and postanalytical phase. While several studies dealt with the description of these phases and evaluation of possible errors in automated laboratory systems, very few papers were published in the field of more sophisticated, specialized techniques. We aimed to evaluate the preanalytical, analytical and postanalytical phase of some immune-based laboratory methods which were carried out from liquid biopsy specimens. Investigation of the preanalytical phase revealed that 12.5% of day 15 and 14% of day 33 bone marrow samples of children suffering from ALL were contaminated by peripheral blood, thus were inadequate for flow cytometry risk assessment. With the examination of the CSF samples of these children we found 45% of them to be contaminated with peripheral blood. Viable cell ratio was below 30% in 54% of the samples, making it difficult to correctly evaluate these specimens. However, 50% of these samples were positive for pathological cells, therefore a clear cutoff of viable cell ratio can not be exactly established for rejecting the CSF sample as inadequate in the context of lymphoblastic infiltration in childhood ALL. When using stabilizer, the number of the samples having <30% viable cells were significantly lower than in native samples (17% vs. 41%). Investigation of the analytical phase revealed that immunohistochemistry and flow cytometry showed 91% concordance in detecting disseminated cells from various types of solid tumors, while in the case of neuroblastoma the concordance was 65%. Flow cytometry was superior in detecting neuroblastoma cells in de novo cases (100% vs. 86%) and even more efficient in detecting minimal residual disease (92% vs. 68%), especially in hypoplastic bone marrow. In the case of various types of solid tumors we found immunohistochemistry to be more effective than flow cytometry (100% vs. 91%) in tumor cell detection. Investigation of the postanalytical phase was focused on defining age-specific reference ranges for serum thymidine kinase activity. Reference limits were found as follows: <30 U/L for young (aged 18-35 years), <25 U/L for middle-aged (36-60 years), and <19 U/L for elderly (>60 years) adults. In CLL patients more advanced Rai stage was associated with higher levels of serum thymidine kinase activity. There was correlation between white blood cell count and absolute B cell count and thymidine kinase activity. In line with published literature receiver operator characteristics analysis found a cutoff value of 10.5 U/L of serum thymidine kinase activity that distinguished CLL patients from healthy individuals.