Az uvealis melanoma (UM) a leggyakoribb primer intraokuláris malignus daganat felnőtteknél. Előfordulása 4-5 eset/millió. A hematológiai és onkológiai rendellenességek jelentik a gyermekkori halálozás egyik vezető okát. A neuropeptid szomatosztatin (SST) jelenlétét korábban már bizonyították különféle gyermekdaganatokban, de korlátozott információ áll rendelkezésre az SST receptorok (SSTR) expressziójáról és jellemzőiről a gyermekek hematológiai és onkológiai rendellenességeiben, valamint a humán UM-ban. Jelen tanulmányban az volt a célunk, hogy megvizsgáljuk az SSTR-2 és -5 mRNS és fehérje expresszióját humán UM szövetmintákban és OCM-1 és OCM-3 humán UM sejtvonalakban qRT-PCR, Western blot és ligand kompeticiós vizsgálatokkal. Valamint célul tűztük ki, hogy megvizsgáljuk az mRNS expresszióját az SSTR-1–5 altípusoknak 15 gyermek hematológiai/onkológiai mintában RT-PCR-rel. Az SSTR-ek jelenlétét és kötődési jellemzőit további ligand kompetitív vizsgálattal elemeztük. Az SSTR-2 mRNS-e szignifikánsan gyakoribb expressziót mutatott az UM szövetekben, mint az SSTR-5. Az SSTR-ek jelenlétét az UM minták 70% -ában igazoltuk ligand kompetitív vizsgálattal, és mindkét humán UM modell specifikus, nagy affinitású SSTR expressziót mutatott. Az öt SSTR közül az SSTR-2 és SSTR-5 mRNS szinten humán UM sejtvonalban erősen expresszálódott, de az SSTR-5 mutatta a legnagyobb expressziót. Az SSTR-2 és SSTR-5 receptor fehérjék jelenlétét mindkét UM sejtvonalban Western-blot segítségével is igazoltuk. További eredményeink azt mutatják, hogy a gyermek daganatminták különböző mintázatokkal, de erőteljesen expresszálták az mRNS-t az öt SSTR altípusra. Az SSTR-2 mRNS-ét minden mintában kimutattuk, szövettani típusuktól függetlenül. Egy HL minta együttesen expresszálta az mRNS-t mind az öt SSTR altípusra. Az SSTR-3 és az SSTR5 csak rosszindulatú mintákban, például RMS-ban, HL-ban, ALL és egyetlen nem rosszindulatú állapotban, az örökletes szferocitózisban volt jelen. Az SSTR-1 és az SSTR-4 előfordulása hasonló volt (60%) a 15 vizsgált mintában. A radioligand kötési vizsgálatok kimutatták a specifikus SSTR-ek jelenlétét és az SST analógok nagy affinitású kötését a vizsgált gyermekkori solid daganatokban. Összefoglalva, az SSTR-k expressziója a humán UM mintákban, az OCM-1 és OCM3 humán UM sejtvonalakban, valamint a gyermekek hematológiai és onkológiai rendellenességeiben arra utal, hogy ezek potenciális molekuláris célpontként szolgálhatnak ezen betegségek terápiájában, például modern, citotoxikus SST analógok felhasználásával.

Uveal melanoma (UM) is the most common primary intraocular malignancy in adults, with an incidence of 4–5 cases per million. The prognosis of UM is very poor. Hematological and oncological disorders represent leading causes of childhood mortality. Neuropeptide somatostatin (SST) has been previously demonstrated in various pediatric tumors, but limited information exists on the expression and characteristics of SST receptors (SSTR) in hematological and oncological disorders of children. In the present study, our aim was to investigate the expression of mRNA and protein for SSTR-2 and -5 in human UM tissue samples and in OCM-1 and OCM-3 human UM cell lines by qRT-PCR, western blot and ligand competition assay. We also aimed to investigate the expression of mRNA for SSTR subtypes (SSTR-1–5) in 15 pediatric hematological/oncological specimens by RT-PCR. The presence and binding characteristics of SSTRs were further studies by ligand competition assay. The mRNA for SSTR-2 showed markedly higher expression in UM tissues thanSSTR-5. The presence of SSTRs was demonstrated in 70% of UM specimens using ligand competition assay and both human UM models displayed specific high affinity SSTRs. Among the five SSTRs, the mRNA investigated for SSTR-2 and SSTR-5 receptors was strongly expressed in both human UM cell lines, SSTR-5 showing the highest expression. The presence of the SSTR-2 and SSTR-5 receptor proteins was confirmed in both cell lines by western blot. Our results show that the pediatric tumor samples highly expressed mRNA for the five SSTR subtypes with various patterns. The mRNA for SSTR-2 was detected in all specimens independently of their histological type. A Hodgkin lymphoma sample coexpressed mRNA for all five SSTR subtypes. SSTR-3 and SSTR-5 were detected only in malignant specimens, such as rhabdomyosarcoma, Hodgkin lymphoma, ALL, and a single nonmalignant condition, hereditary spherocytosis. The incidence of SSTR-1 and SSTR-4 was similar (60%) in the 15 specimens investigated. Radioligand binding studies demonstrated the presence of specific SSTRs and high affinity binding of SST analogs in pediatric solid tumors investigated. In summary, the expression of SSTRs in human UM specimens and in OCM-1 and OCM-3 human UM cell lines suggests that they could serve as a potential molecular target for therapy of UM using modern powerful cytotoxic SST analogs targeting SSTR-2 and SSTR-5 receptors. The high incidence of SSTRs in hematological and oncological disorders in children supports the merit of further investigation of SSTRs as molecular targets for diagnosis and therapy.