Facialis paresis konzervatív kezelése parotis műtét után

Dátum
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt

A perifériás facialis paresis döntően a felnőtt korosztályt érintő megbetegedés, mely az esetek nagy részében maradványtünet nélkül gyógyul. A féloldali arcidegbénulás során a homlokráncolásért, szemhéjcsukódásért, orr felhúzásért és a szájmozgásokért felelős izmok, illetve bizonyos esetekben a nyelv elülső 2/3-a is érintett lehet. Esettanulmányunkban egy több mint 1,5 éve fennálló arcidegbénulás kezelési lehetőségeit vizsgáltuk. Az arcidegbénulás kezelési protokollját, mely elektroterápiás kezelést tartalmaz, kiegészítettük arcmasszázzsal és hegmasszázzsal, így ezek hatékonyságát vizsgáltuk. Vizsgálatunk alanya egy középkorú hölgy volt, akinél 2019-ben parotis tumort diagnosztizáltak. A tumor eltávolítása során átvágták az arcideg buccalis ágát, melyet a műtét során idegvarrattal egyesítettek. Ezt követően elektroterápiában részesült, mely sajnos eredménytelen volt. 2020-ban egy rekonstrukciós műtétet hajtottak végre, mely során eltávolították a teljes parotist és az ideg körüli hegszöveteket. Kutatásunkat 2020. szeptemberében kezdtük el a Debreceni Egyetem Klinikai Központ Neurológia Klinikáján. Az intervenció 5 hónapig tartott. A kezeléseket kezdetben heti 3, majd a 7. héttől heti 5 alkalommal végeztük, melyek napi 40 percet vettek igénybe. A program megkezdése előtt felmértük betegünket. Vizsgáltuk a nyak aktív mozgásait, a nyaki flexorok, extensorok, illetve mindkét oldali SCOM izomerejét. Fizikális vizsgálattal mértük a szemhéjak közötti távolságot és a vicsorítás során látható fogak számát. Az arcizmok működésének osztályozására pedig a Sunnybrook skálát használtuk. Az intervenció közben és után is felmértük betegünket. A mérési eredmények alapján elmondható, hogy a kezeléseknek köszönhetően a homlokráncolás kivételével minden vizsgált paraméter folyamatosan javuló tendenciát mutatott. A legnagyobb mértékű változást a száj körüli izmoknál tapasztaltuk. A fizikális vizsgálat során a felső fogsorban a vizsgálat elején 0,5 fog volt látható, míg a végén 4 fog. Az alsó fogsorban a program előtt 2,5 fog, míg a program végén 5 fog volt látható. Ezek alapján elmondható, hogy a felső fogsorban 70%-os, míg az alsó fogsorban 50%-os javulást értünk el, így az alsó ajak mozgása szimmetrikussá vált a kezelés végére. Továbbá, kutatásunkkal rávilágítottunk arra, hogy a kevesek által alkalmazott és ismert hegmasszázs az égési sérülések során kialakult hegek mellett, műtétek következtében létrejött keloidos hegeknél is kiválóan alkalmazható. Ezen felül csökkenteni tudtuk az idegszövet körüli heg méretét, így felszabadítottuk az ideget a kompresszió alól.

Leírás
Kulcsszavak
perifériás arcidegbénulás, n.facialis
Forrás