Collective Agreement’s Status in Law
Fájlok
Dátum
Szerzők
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Debreceni Egyetem Egyetemi és Nemzeti Könyvtár
Absztrakt
Leírás
The collective agreement is a Janus-faced legal phenomenon. From one side it has the nature of a contractual relationship where the parties have the right to determine the content of the contract, also including the choice itself, whether they establish it or not. On the other hand, the collective agreement acts as a legal norm as well. From this aspect its regulations are also obligatory for those persons who were not involved during the set-up process, or even for those who disagrees with some parts of the document. Therefore it is a crucial question in labour law as to how these contracts are handled by law. The Hungarian Labour Code came into force in 2012 contained an approach in which the legislator wanted to empower the legal status of collective agreement. To achieve this goal, in some parts the Act gives the parties the possibility to deviate from the law and to customize the norms in order to make it fit their current relationship. In this paper I examine the nature of the Collective Agreement and show its specialities in the Hungarian legal environment.
A kollektív szerződés jogi természete körül kialakult, több, mint egy évszázados vitában – bár többféle csoportosítás létezik, de – lényegében két álláspont körvonalazódik: az egyik a kollektív szerződésekre jogforrásként tekint, és azokat jogszabályhoz, szabályzathoz hasonlítja, a másik a kollektív szerződés szerződéses jellegének dominanciáját, vagy sajátos szerződési típuskén történő értelmezését hangsúlyozza. A tanulmány a különböző korszakok jogi szabályozásának fényében bemutatja ezen álláspontokat, és a hatályos Mt. alapján megvizsgálja, hogy a kollektív szerződések milyen kettős jellegzetességgel bírnak, illetve melyek azok a sajátosságai, amelyek az egyik illetve a másik álláspontot erősítik. Mindennek alapja az a meglátás, hogy a kollektív szerződéskötés alanyai (azaz a munkáltatók, munkáltatói érdekvédelmi szervetek és szakszervezetek) és érintettjei (a munkavállalók) szemszögéből a jogintézmény lényegesen eltérő jellegzetességgel bír, így mindaz, ami a megállapodást megkötők közötti viszonyban szerződésként jelenik meg, a munkavállalói oldalról – akarategyezségük teljes vagy részleges hiányában – szerződésként csupán kétségekkel értelmezhető.
A kollektív szerződés jogi természete körül kialakult, több, mint egy évszázados vitában – bár többféle csoportosítás létezik, de – lényegében két álláspont körvonalazódik: az egyik a kollektív szerződésekre jogforrásként tekint, és azokat jogszabályhoz, szabályzathoz hasonlítja, a másik a kollektív szerződés szerződéses jellegének dominanciáját, vagy sajátos szerződési típuskén történő értelmezését hangsúlyozza. A tanulmány a különböző korszakok jogi szabályozásának fényében bemutatja ezen álláspontokat, és a hatályos Mt. alapján megvizsgálja, hogy a kollektív szerződések milyen kettős jellegzetességgel bírnak, illetve melyek azok a sajátosságai, amelyek az egyik illetve a másik álláspontot erősítik. Mindennek alapja az a meglátás, hogy a kollektív szerződéskötés alanyai (azaz a munkáltatók, munkáltatói érdekvédelmi szervetek és szakszervezetek) és érintettjei (a munkavállalók) szemszögéből a jogintézmény lényegesen eltérő jellegzetességgel bír, így mindaz, ami a megállapodást megkötők közötti viszonyban szerződésként jelenik meg, a munkavállalói oldalról – akarategyezségük teljes vagy részleges hiányában – szerződésként csupán kétségekkel értelmezhető.
Kulcsszavak
kollektív szerződés, klasszikus kötelmi szerződés, átalakító erő, kiterjesztő hatály, collective agreement, contract, legal norm, labour law, Hungarian Labour Code