A delírium az egyik legnagyobb esetszámban előforduló pszichoorganikus szindróma a szomatikus osztályokon, amely leginkább az idős, krónikus betegségekben szenvedő pácienseket érinti.Klinikai jelentőségét magas morbiditása és mortalitása adja, egyes irodalmi adatok szerint a hospitalizált betegek akár 35-80%-át is érintheti, valamint a delírium fellépése esetén a halálozás a betegek 22-76%-ban bekövetkezhet. Csak ezen adatok alapján is érzékelhető, hogy ez egy olyan betegség, melynek nagy figyelmet kell szentelni a betegellátásban, mivel szűrése, diagnózisa, valamint megfelelő gyógyszeres és nem-gyógyszeres kezelése jelentősen befolyásolhatja a beteg állapotát és életminőségét. Diplomamunkám első felében az irodalomban megjelenő adatok alapján áttekintem ezt a komplex szindrómát, különös tekintettel a tüneti manifesztációkra, a patomechanizmus hipotéziseire, valamint a diagnosztikai és kezelési módszerekre, második felében pedig elvégzett vizsgálataimmal arról próbálok képet kapni, hogy a Debreceni Egyetem Klinikai Központjában milyen ennek a kórképnek a megjelenése és karakterisztikája, milyen osztályokon jelenik meg, és milyen betegcsoportot érint leginkább.