A krónikus lymphoid leukaemia kezelése jelentős változáson megy keresztül napjainkban. A kezelési lehetőségek széles palettájáról a megfelelő terápia kiválasztását több tényező befolyásolja. Ezek közül a legfontosabbak a betegség stádiuma, a betegségfüggő prognosztikai markerek, a beteg kora, komorbiditása, illetve, hogy hányadik vonalban tervezzük a kezelést. Figyelembe véve, hogy a CLL nem gyógyítható, a kezelési cél meghatározásakor a beteg preferenciái is kiemelt jelentőségűek. A CLL patomechanizmusának megismerése a célzott kezelések kifejlesztéséhez vezetett. A célzott terápiák a CLL kezelésének minden vonalában elterjedtek. A kemoimmunoterápia ugyanakkor továbbra is hatékony, megbízható, és megfelelően alkalmazva, biztonságos kezelési modalitásnak tartható. Vizsgálatainkban a kemoimmunoterápiákkal kapcsolatos magyarországi szokásokat térképeztük fel, illetve a kiemelt fontosságú FCR kezelés okozta hosszútávú cytopeniák előfordulását vizsgáltuk saját betegink között. Az országos felmérés során a kemoimmunoterápiával kezelt betegek epidemiológiai jellemzői nem különböztek a nemzetközi adatoktól. A ciklusszám csökkentés miatt a vizsgálatból kiesett betegek kormegoszlása és komorbiditás megoszlása alapján elmondható, hogy a betegek a fittségüknek megfelelő kemoterápiát kapták. A kezelésre adott válaszarány is megfelelt a nemzetközi irodalomban ismertetett adatokkal, melyet az FCR kezelés tekintetében saját betegeinken is bemutattunk. Az országos felmérés néhány hiányosságot is feltárt. A betegek kis része korai stádiumban volt, ami többnyire a kezelési indikáció hiányát jelenti. A betegek 40%-ban nem történt FISH vizsgálat, ami a kemoimmunoterápia választása előtt elengedhetetlen. Továbbá a betegek 26,7%-a nem standard első vonalbeli kezelést kapott. Az iwCLL ajánlás széleskörű megismertetése, a FISH teszt, és később az akadémiai centrumokban elérhető TP53 és IGHV mutációs státusz vizsgálatok hozzáférésének javítása a megfelelő kezelés kiválasztását segíti. A kemoimmunoterápiák közül leghatékonyabbnak az FCR protokoll tartható, ami a betegek egy részében funkcionális gyógyuláshoz vezetett, 12 évet meghaladó MRD negatív komplett remisszióval. A kezelés alkalmazhatóságának a toxicitása szab határt, melyek közül kiemelkedő jelentőségű a hosszútávú cytopeniák előfordulása. Vizsgálatunk alapján megállapítható, hogy a hosszútávú cytopeniák kialakulása az idős korral és a nem megfelelő vesefunkcióval függött össze. A célzott kezelések és kevésbé toxikus kemoterápia alternatívák megjelenésével az FCR használata jelentősen beszűkült. Ugyanakkor az új ajánlások alapján kiválasztott betegek között a hosszútávú cytopeniák előfordulásának jelentős csökkenésével számolhatunk. 2016 után saját betegeink között nem észleltünk hosszútávú cytopeniát. Az FCR továbbra is ajánlható a komorbiditás nélküli, 65 év alatti és jó vesefunkcióval rendelkező betegek számára. Mutált IGHV státusz esetén ezeknél a betegeknél hosszú, kezelésmentes és betegségmentes túlélés várható.

The treatment of chronic lymphocytic leukemia is undergoing a significant change nowadays. Several factors influence the choice of appropriate therapy from a wide range of treatment options. The most important of these is the disease's stage, the disease-dependent prognostic markers, the patient's age, comorbidity, and the treatment line. Given that CLL is incurable, patient preferences are also paramount in determining the goal of treatment. Understanding the pathomechanism of CLL has led to the development of targeted treatments. Targeted therapies are commonly used in all lines of CLL treatment. However, chemoimmunotherapy remains effective, reliable, and, when used properly, can be considered a safe treatment modality. In our studies, we mapped the Hungarian habits related to chemoimmunotherapies. We also examined the incidence of long-term cytopenias caused by FCR treatment among our patients. In the national survey, patients' epidemiological characteristics treated with chemoimmunotherapy did not differ from international data. Based on the patient's age and comorbidity distribution excluded from the study due to the reduction in the number of cycles, it seems that the patients received chemotherapy appropriate to their fitness. The response rate to treatment was also in line with the international literature data, which we also presented to our patients regarding FCR treatment. The national survey also revealed some shortcomings. A small proportion of patients were in the early stages, mainly meaning the lack of treatment indication. 40% of patients did not have a FISH test, which is essential before choosing chemoimmunotherapy. Furthermore, 26.7% of patients received non-standard first-line treatment. Widespread propagation of the iwCLL recommendation, improved access to the FISH test, and later, TP53 and IGHV mutation status assays available only at academic centers will help select the appropriate treatment. The most effective chemoimmunotherapy is the FCR protocol, which has led to functional recovery with MRD negative complete remission in some patients for more than 12 years. Its effectiveness is limited by the toxicity, of which the occurrence of long-term cytopenias is of outstanding importance. Our study concludes that the development of long-term cytopenias was associated with advanced age and impaired renal function. With the advent of targeted treatments and less toxic chemotherapy alternatives, the use of FCR has narrowed significantly. Nevertheless, a significant reduction in the incidence of long-term cytopenias can be expected in patients selected on the basis of the new recommendations. After 2016, we did not detect long-term cytopenia among our patients. FCR is still recommended for patients without comorbidity, under 65 years of age, with good renal function. Patients with mutated IGHV status can anticipate long, treatment-free, and disease-free survival.