Fodor Ákos a hazai haikuköltészet kiemelkedő alakja, életműve szélesebb érdeklődésre is számot tart, ugyanakkor szakmai megítélése előfeltevésektől terhes, s legjobb esetben is ellentmondásosnak mondható, ebből adódóan recepciójában is jelentős hiányosságok mutatkoznak. Az erotika tárgyköre, valamint a misztikum egyaránt a versek visszatérő tárgyát adják, és sokszor ezek kölcsönviszonyba hozásával tesz szert egy-egy szöveg figyelemreméltó jelentéslétesítő erőre. Dolgozatom ezen – korábban még nem vizsgált – összefüggés vizsgálatára vállalkozik, és szövegközeli elemzésekkel igazolja néhány kapcsolódó vers poétikai teljesítményét. A szexualitás és a misztikus kapcsolódás egyaránt felfogható egyfajta erotikus aktusként, relációjuk mégis paradoxonoktól terhes, amint az Fodor Ákos általam elemzett verseiben is színre kerül. Feltételezésem szerint ezen textusok a szexualitás és szakralitás szinguláris szövetrendszerét teszik láthatóvá – a testi és a misztikus egyesülést rendszerint ugyanazon képben idézik fel. A szégyen kulturálisan elsajátított kódjai, a test reprezentációja, a hozzáférhetőség kérdése, a dichotómiák játékba hozása, destabilizálása, illetve egymásba oldása egyaránt megfigyelhetők ebben a költői korpuszban. Az erotika szakrális és szexuális vonatkozásai párhuzamosan érvényesülnek, polarizáció helyett viszont sokkal inkább egy egymást átható viszony szemlélhető a versekben.