Dolgozatomban áttekintettem a magyar foglalkoztatáspolitika - rendszerváltást követő időszakának - legfontosabb folyamatait, változásait, a jogszabályi környezet módosulását az 1991. évi IV. törvény - a foglalkoztatás elősegítéséről és a munkanélküliek ellátásáról – alapján. Az Európai Unióhoz történő csatlakozás a foglalkoztatáspolitikában is alkalmazkodást, a Közösség által meghatározott követelményekhez történő igazodást igényelte. A jogharmonizáció biztosította az alapvetően megfelelő szabályozási környezetet. A gazdaság fejlesztése, a szabályozás korszerűsítése, a humán erőforrás fejlesztése, a meglevő források hatékony, esélyteremtő, esélykiegyenlítő, aktivitást segítő felhasználása, a foglalkoztatáspolitika intézményrendszerének fejlesztése a kormányzati foglalkoztatáspolitika meghatározó eszközei. A foglalkoztatás alacsony szintje, a munkaerőpiac területi különbségei, az alacsony álláskeresési aktivitás, a növekvő munkanélküliség azok a kihívások, amelyekre választ kell adni. Ez a válasz a több munkahely, a foglalkoztatás bővítését szolgáló célkitűzés megvalósítása, amely az Európai Unió célkitűzéseihez igazodik. A jobb munkahelyek létrehozásának szándéka, valamint a munkavállalás „mindenki számára legyen elérhető” célja, továbbá a munkaerőpiac területi különbségeinek csökkentése egyaránt a munkahelyteremtés, munkahelymegőrzés, a foglalkoztatás biztonságának megőrzésének megkülönböztetett fontosságát hangsúlyozza. A foglalkoztatás elősegítését szolgáló eszközök között, ezért fordítottam kiemelt figyelmet és tettem kritikai észrevételeket a munkahelyteremtést szolgáló pályázati rendszerekre. Véleményem szerint a túlszabályozott, bürokratikus, időnként rigorózus pályázatok – különösen a kis- és középvállalkozások esetében – a megfogalmazott szándékokkal ellentétes, vagy azt korlátozó hatást gyakorolnak a munkahelyteremtésre.