A szakdolgozat témája az élethez való jog, mint legalapvetőbb emberi jog. Azt vizsgáltam, hogy az Alkotmány értelmezésében mit jelent maga az élethez való jog. Négy határozatban fogalmazta meg az Alkotmánybíróság az élethez való jog fogalmát, tartalmát. A határozatok közül kiemelkedik jelentőségében a halálbüntetés eltörlését kimondó. Ebben a határozatban állapította meg az Alkotmánybíróság az élethez való jog és az emberi méltósághoz való jog primátusát és oszthatatlan egységét. Ezt az elvi megállapítást következetesen végigvitte mind az abortuszról szóló, mind az eutanáziáról szóló határozatában. Az Alkotmánybíróság nem vállalta fel a magzat jogalanyiságának eldöntését, és valójában adós maradt a jogi ember-fogalom meghatározásával is. Az eutanáziával kapcsolatos határozatában az Alkotmánybíróság elutasította az aktív eutanázia engedélyezését, mivel ez az Alkotmányból nem vezethető le. Igyekeztem rávilágítani a határozatok indokolásaiban megtalálható ellentmondásokra, megtartva az Alkotmánybíróság által megfogalmazott legfontosabb elvi megállapítást, az élethez és az emberi méltósághoz való jog oszthatatlanságát és sérthetetlenségét.