Az Európai Unió története során többször felmerült egy esetleges önálló európai adó bevezetésének gondolata. A bevezetendő forrás a saját források rendszerének lappangó és a költségvetési viták során újra és újra felbukkanó hiányosságait, hibáit lenne hivatott orvosolni. Dolgozatom témáját ehhez kapcsolódóan a jelenlegi rendszer elemzése, a hiányosságok feltárása és a jövőbeli finanszírozási lehetőségek megvizsgálása adja. A tanulmány aktualitását az Unió idén nyáron elfogadott, az integráció következő hét évét alapvetően befolyásoló pénzügyi perspektíva adta. Munkám során a témához kapcsolódó tanulmányokat, cikkeket, magyar és közösségi jogszabályokat vizsgáltam meg, valamint önálló javaslatokat is tettem. Az értékelést követően a jelenlegi sajátforrás-struktúra hibái között mindenképpen meg kell említeni az átláthatóság hiányát, a függetlenség kérdését, és azt, hogy a rendszer nem teremti meg a kapcsolatot az állampolgárok és az EU között. A szabályozás egyszerűsítése és a függetlenség növelése mindenképpen indokolt lenne. A bevételek között az utóbbi időben egyre nagyobb arányt képvisel a GNI-hozzájárulás, ezzel szemben a tradicionális saját források és az ÁFA-alapú forrás évről évre csökkenő mértékben vesznek részt a kiadások fedezésében. Mindez azt eredményezi, hogy mostanra a kezdetekhez hasonló helyzet alakult ki, amikor közvetlen tagállami hozzájárulások tették ki a közös költségvetés bevételi oldalát, és gyakorlatilag a tagállamok befizetéseitől függött az integráció léte. Dolgozatomban igyekeztem teljes körűen bemutatni a bevételi oldal struktúrájának hibáit, valamint a lehetséges reformlépések melletti és az ellenük felsorakoztatott érveket. A probléma több oldalról való megvilágítására és a felmerülő kérdések megválaszolására törekedtem. A tagállamok egyetértenek a reformok szükségességében, a vita minden vonatkozásban a hogyan körül zajlik. Ez utóbbi kérdésre kerestem munkám során a választ. A felmerülő lehetőségek közül két út áll az államok előtt, ami járhatónak tűnik: a tisztán GNI-alapú finanszírozás, mint a népszerű, de a problémákat csak időlegesen rendező alternatíva, és az adóalapú finanszírozás, mely kívánatos, de kevéssé élvezni a tagok támogatását. Vitathatatlan, hogy az Unió jövőjét nagymértékben meghatározó döntésről van szó, mely során a tagállamok az integráció érdekeit szem előtt tartva, adott esetben saját igényeiket háttérbe szorítva kellene, hogy leadják szavazataikat, hogy meghozzák a mindannyiunk életét alapvetően befolyásoló döntést.