A büntetőeljárási rendszerek vizsgálata Magyarországon azért szerencsés vállalkozás, mert ebből kifolyólag megismerkedhetünk az összes eljárási rendszer jellegzetességével, valamint az ezeket vegyítő eljárási formákkal is. Elsőként azt tartom fontosnak, hogy részletes képet adjak az egyes rendszerek- akkuzatórius, inkvizitórius, vegyes- eljárási rendjének jellegzetességeiről. Ezután, pedig korszakonként folytatom a téma feldolgozását, így kronologikusan is követhetővé válik az, hogy a történelmi és társadalmi változások miként nyomják rá bélyegüket az eljárás rendjének alakulására. Tehát az általam vizsgált témát három nagy korszak tekintetében célszerű vizsgálni: Az 1. korszak Szent István korától a Hármaskönyv létrejöttéig tart. A 2. korszak a Hármaskönyv utáni időszak az 1853. évi ausztriai büntető perrendtartás életbelépéséig. Végül az utolsó, 3. korszak innen egészen az 1800-as évek végéig terjed az 1896. évi Büntető perrendtartás hatálybalépéséig. Az egyes korszakok és rendszerek vizsgálatánál nem csak az adott időszak jogalkotásának eredményeit veszem figyelembe, hanem híres régi, valamint mai jogtudósok munkáit és az egyes korszakokról alkotott nézeteiket is. Így határozható meg elsőként vizsgálódásom tárgya is maga a büntetőeljárás rendszerének fogalma. „A büntetőeljárás rendszere: az eljárásnak jogelvek által meghatározott felépítése. A büntetőeljárás rendszerét, tehát a benne érvényesülő szervezeti és működési elvek határozzák meg, ezek közül is elsősorban az eljárási funkciók (a bűnüldözés, a vád, a védelem és az ítélkezés) az alanyok között, vagy ennek hiánya, az alanyokat megillető jogosultságok, az eljárás felosztása eljárási szakaszokra és ezek egymáshoz való viszonya.”