A gazdasági élet legfőbb szereplői a vállalatok, a rájuk vonatkozó jogszabályok éppen ezért rendkívül fontosak egy ország, vagy egy közösség gazdasági teljesítőképessége szempontjából. Mielőtt a társasági jog területének mélyebb vizsgálatába merülnénk, tisztáznunk kell, hogy létezik- e egyáltalán „európai uniós társasági jog”. Ilyen egységes, a teljesség igényével szabályozott jogterület nincs, csupán közösségi szinten összehangolják a társaságok szervezetének és működésének legfontosabb ismérveit, a hitelezők, a tagok és a nyilvánosság védelmének fő eszközeit. Az Európai Unió jogalkotását már évtizedek óta foglalkoztatta olyan transznacionális társasági formák létrehozásának gondolata, amelyek célja, hogy a határokon átívelő együttműködés megkönnyítésével a különböző vállalkozások maradéktalanul kiaknázhassák az egységes belső piac nyújtotta előnyöket. Ennek érdekében arra törekednek, hogy a már működő társaságok, vállalkozások számára egy olyan jogi keretrendszert konstruáljanak, ami lehetővé teszi, hogy határokon átnyúló struktúrává szerveződjenek, s tevékenységüket több tagállamban folytassák. A Tanács három sui generis közösségi jogi társasági formát hívott létre ezidáig: az európai gazdasági egyesülést, az európai részvénytársaságot és az európai szövetkezetet. Szupranacionális társasági formák, alapításukra és működésükre nem a tagállami jogot, hanem a közösségi jog szabályait kell alkalmazni.