A császármetszés napjaink leggyakrabban elvégzett hasi műtétes beavatkozása. A magzati diagnosztika fejlődése, az ultrahang széleskörű alkalmazása, a szülés alatti magzati észlelés fejlődése és a szülészeti szakmára nehezedő jogi nyomás a 30 évvel ezelőtt jellemző 5%-os CS frekvenciát a XXI. század elejére világszerte 30%-ra emelte. Az elmúlt 3 évtizedben sok próbálkozás történt nemzeti és nemzetközi szinten egyaránt az emelkedő tendencia megállítására. A VBAC ezen a téren egyike a legjobban alkalmazható módszereknek, megfelelő terhes populációnál alkalmazva sikerességi aránya randomizált tanulmányok eredményei alapján 60-80% között mozog. Sajnos az utóbbi néhány évben a méhrepedések kapcsán közölt adatok miatt a módszer népszerűsége világszerte csökkent. Tovább nehezíti az egészségügyi ellátást végző szakemberek helyzetét, hogy robbanásszerűen nőtt az elmúlt évtizedben a túlsúlyos emberek száma. Ma minden 6. ember a Földön túlsúlyos vagy kövér, ami értelemszerűen emeli azoknak a nőknek a számát is, akik már eleve súlyfelesleggel indulva terveznek terhességet. Ezek a várandós kismamák sokkal fogékonyabbak terhességi cukorbetegségre és a túlsúllyal összefüggő összes kockázatra, mint a terhesség indukálta hypertonia, a preeclampsia, macrosomia, szülés alatti komplikációk és az esetleges műtéti és aneszteziológiai kockázat. Ebben a populációban eleve nő a CS előfordulási gyakorisága és csökken a VBAC sikeressége. Tanulmányomban arra mutattam rá, hogy bár a magas testtömeg index és a terhesség alatti túlzott súlygyarapodás a terhességet megelőző BMI értékek növekedésével párhuzamosan egyértelműen csökkenti az előzményi CS-en átesett nőknél a VBAC gyakoriságát, a módszer sikerességi aránya még a legmagasabb BMI-vel rendelkező kohortban is 65% fölötti volt. Nem szabad és nem is tehát kell eleve eldönteni egy előzményi CS-en átesett, túlsúlyos kismama sorsát jelen terhessége kimenetele szempontjából. Megfelelő páciens szelekcióval, teljes körű információ nyújtással és a szülés megfelelő irányításával a VBAC továbbra is sikeresen alkalmazható ezeknél a várandósoknál, hozzájárulva ahhoz, hogy a CS frekvencia legalább a jelenlegi szinten stabilizálódjon világszerte.

Cesarean section is one of the most frequently performed abdominal operations nowadays. As techniques such low transverse scar, that increased the safety of cesarean delivery were used more often, new features of fetal monitoring and ultrasound diagnostics were introduced and medico-legal pressures on physicians increased, indication for cesarean birth were liberalized. After declining for many years in the 1990s the cesarean rate peaked at 30,3% in 2005, the highest percentage ever reported in the USA. In the past three decades a lot of efforts have been made both on national and international levels in order to stop this tendency. VBAC is an ideal and safe method in decreasing high cesarean section rates, but unfortunately the popularity of this method has been drastically dropped down due to the reason of publications on uterine ruptures. Excessive weight gain and obesity have an increasing relevance in obstetrics. As the modernized nations’ fastest growing epidemic obesity is having devastating effects on multiple fronts: it exacerbates existing illnesses, increases the risk of developing others, and poses a severe health threat for generations to come. Overweight and obesity have long been known to complicate pregnancy and are associated with increased risk for pregnancy-induced hypertension, preeclampsia and gestational diabetes, as well as anesthesia-related risks, should the woman undergo surgery. Among these women the incidence of cesarean delivery increases while VBAC success decreases. In my study I emphasized that obese patients and those who gain more than 40 lb during the pregnancy are less likely to have VBAC success. I have demonstrated that an inversely proportional relationship exists between VBAC success rates and prepregnancy BMI. We also found that a history of a previous VBAC makes a patient 7 times more likely to repeat that success in a future attempt. The data clearly shows that women who have had a previous successful VBAC, those who had a previous cesarean delivery for a nonrecurring indication, and those whose fetuses weighed less than 4,000 grams at delivery are more likely to have successful VBAC attempts. I also showed that uterine rupture is much likely to happen in patients whose wound was closed in a single-layer fashion during the previous operation. Given the known risks associated with attempting VBAC, patient selection to optimize VBAC success and minimize complications becomes of paramount importance. Although obese candidates may succeed, they do so with longer labors, increased complication rates, and a baseline increased risk for cesarean. Obesity is not a contraindication for VBAC, but obese patients need appropriate counseling to understand the risks of attempting a vaginal trial after previous cesarean.