A megújuló energiaforrások a fosszilis, azaz hagyományos energiahordozók felhasználásának csökkentésére irányulnak. Nevüket onnan kapták, hogy folyamatosan újratermelődnek, akár az emberi beavatkozástól függetlenül (napenergia, szélenergia, vízenergia), akár az emberi beavatkozástól függően (geotermikus energia). Alkalmazásuk nem terheli a légkört, és ezáltal az egész környezetet kíméli. Hozzájárulnak az üvegházhatású gázok alacsonyabb szintű kibocsátásához, emiatt a nemzetközi kötelezettségek teljesítésének is eszközéül szolgálnak. Elősegítik a klímaváltozás megfékezését és megakadályozá- sát. A megújuló energiaforrásokból villamos energia, hőenergia, és üzemanyag állítható elő. A megújulókból történő energiatermelés csak helyi szinten gazda- ságos, azaz nem kifizetődő a nagy távolságra való szállításuk az infrastruktúra kiépítésének és karbantartásának magas költségei miatt. Alkalmazásuk emellett növeli az energiabiztonságot, vagyis az energiaellátás biztonságát, és ezzel párhuzamosan csökkenti az energiafüggőséget. Ez utóbbi azért is fontos, mert a nagy mennyiségű (fosszilis) energiahordozóval rendelkező térségek országaiban néha-néha elég instabil a politikai környezet. Országon belüli hatalmi harcok és államok közti nézeteltérések, konfliktusok nem veszélyeztethetik harmadik államok energiával való ellátását. Viszont az energia stratégiai eszköz, ezért a nyomásgyakorlás eszköze (is lehet). A megújuló energiaforrások helyben történő hasznosítása a munkahelyteremtésre is előnyösen hat, hiszen az infrastruktú- ra működtetése közép- és felsőfokú végzettségűek munkaerejének igénybevételét egyaránt lehetővé teszi. A dolgozat megvizsgálja a különböző megújuló energia- típusok alkalmazásának lehetőségeit, előnyeit, és hátrányait. Ezt követően a jogi szabályozás mélyreható ismertetése következik. A dolgozat sorra veszi a nemzetközi kötelezettségvállalásokat, köztük a Kiotói Jegyzőkönyvet is. A nemzetközi színtér után az Európai Közösségek mezején termő jogi aktusokat vizsgál- ja meg a dolgozat. Legelőször a hatályos és egységes szerkezetbe foglalt EK Szerződés vonatkozó rendelkezéseit vonja górcső alá, majd a másodlagos jogforrá- sokat elemzi. Az irányelvek közül említést érdemel a megújulókból termelt villamos energiára vonatkozó 2001/77/EK irányelv és a bioüzemanyagokról rendelkező 2003/30/EK irányelv. A közösségi rendeletek és határozatok után a magyar jogszabályok megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos szabályait, rendelkezéseit pró- bála meg feltárni a dolgozat. Az Alkotmány és a környezetvédelmi törvény tárgyalása során segítségül hívtam a DE-ÁJK 2 kiváló oktatójának 1-1 cikkét:egyrészt konzulensem Dr. Bányai Orsolya, másrészt a környezetjogi tanszék vezetője Dr. Fodor László kutatási eredményeire támaszkodtam. A törvények közül kiemelkedő jelentőséggel bír az új Vet., azaz a villamos energiáról szóló törvény. A feldolgozott rendeletek egy része ennek végrehajtását szolgálja. A rendeletek után kormány- és országgyűlési határozatokat taglalja a dolgozat. Ez utóbbiak között számos stratégia található. Ezek egy része egymásra épül, más stratégiák tulajdonképpen váltják egymást, és az is előfordul, hogy egymással párhuzamosan futnak azonos vagy hasonló témájú, célú stratégiák. Ez jelenti egyfelől azt, hogy több intézmény, illetőleg szervezet keretében is dolgoznak valamely cél minél sikeresebb megvalósítása érdekében, másfelől jelentheti azt is, hogy a stratégiák megalkotói nem tudják pontosan megragadni az adott prioritás lényegét, és ezért több szempontból közelítenek. Persze jelentheti azt, hogy a társa- dalomnak valamely program iránti enyhe érdeklődésén úgy próbálnak javítani, hogy új köntösbe öltöztetik a cselekvésiterv-csomagot. A stratégiák meglehetősen kusza jellege és jogi szempontból nem kötelező volta miatt csak néhány stratégiai dokumentum került megvizsgálásra, mintegy kiragadván egy-egy mozaikot a jövő energiájának leendő szabályozási paramétereiből.