A német nyelvben a werden+infinitívusz alakot két értelemben használják: egyrészt a Futur I-nak nevezett jövő időt jelölő igeidőként, másrészt pedig a beszélő által feltételezésnek minősített állítás jelölésére hipotézisoperátorként. A kérdéssel foglalkozó nyelvészek vagy a temporális jelentésből (futurum), vagy a modálisból (hipotézis) indultak ki, s ebből vezették le a másikat. Ennek megfelelően megkülönböztetjük a temporalistákat, akik a temporális jelentést számították alapjelentésként, s a modálisat ebből vezették le, mint pragmatikus jelentést (v.ö. Fabricius-Hansen 1986, Matzel-Ulvestad 1982). Míg a modalisták azt az álláspontot képviselik, hogy a werden a német nyelvben besorolható a modális igék csoportjába, s a temporális jelentést másodlagos, a modális jelentésből fakadó mellékjelentésként kezelik (vö. Vater 1975, 1991, ill. Engel 1992). A dolgozat tisztázni kívánja, hogy a werden+infinitívusz értékelhető-e homonim formaként, tekintettel a kétféle alkalmazására. Az értekezés alaphipotézise – eltérően az említett két felfogástól - az, hogy a két jelentésnek egy homonim forma felel meg, s az empirikus elemzésben azt kívánjuk megállapítani, valóban lehetséges-e a két alkalmazás disztinktív szétválasztása. Miben látjuk e munkahipotézis előnyét? Abban, hogy így a jövő időt csak az időbeli besorolásra, míg a modális werden-t csak az episztémikus modalitás jelölésére használjuk, s a jelentéseket nem kell egymással összekapcsolni. Das werden+Infinitiv-Gefüge hat im Deutschen zwei Lesarten: einerseits unter der lateinischen Bezeichnung Futur I eine temporale, und andererseits eine modale zur Bezeichnung einer hypopthetischen Aussage. Die Sprachwissenschaftler, die sich mit diesem Problem auseinandergesetzt haben, gehen entweder von der temporalen, oder von der modalen Bedeutung aus, und leiten die andere Bedeutung von der jeweils ‚primären‘ Bedeutung ab. Nach der Beschaffenheit der primären Bedeutung unterscheidet man die Temporalisten, die in erster Linie durch pragmatische Implikationen die modale Bedeutung von der temporalen ableiten (vgl. dazu Fabricius-Hansen 1986, Matzel/Ulvestad 1982). Die Modalisten vertreten die Position, dass werden als Modalverb klassifiziert werden kann, und seine Futurfunktion als ’Nebeneffekt‘ seiner modalen Bedeutung betrachtet werden kann, ähnlich, wie bei sollen die Futurbezeichnung als Folge seiner Bedeutung ’Aufgabe’/ ’Zweck’ / ’Plan’ angesehen werden kann (vgl. Vater 1975, 1991, Engel 1992). Die Arbeit hat die Aufgabe, klarzustellen, ob werden+Infinitiv im Hinblick auf seine zwei Verwendungen eine homonyme Form darstellt. Im Unterschied zu den Temporalisten und Modalisten gehen wir von der Arbeitshypothese aus, dass werden tatsächlich als homonyme Form zu bewerten ist, und in der empirischen Untersuchung gehen wir der Frage nach, ob sich die zwei Bedeutungen von werden distinktiv unterscheiden lassen. Worin besteht der Vorteil unserer Arbeitshypothese? Darin, dass auf diese Weise das Futurtempus nur zur zeitlichen Einordnung und das modale werden nur zur Bezeichnung einer Hypothese verwendet wird, und die zwei Bedeutungen brauchen nicht ineinander überführt zu werden.