Hazánk sebes folyású, hideg vizű hegyi patakjainak lakója a sebes pisztráng (Salmo trutta fario), mely a hazai sikeres szaporításnak köszönhetően remélhetőleg még sokáig fellelhető lesz ezekben a vizekben. Lakóhelyemhez, Miskolchoz közel is megtalálhatjuk e különleges vízi ragadozót és egy helyet, ahol szaporodása – ha mesterségesen is, de - biztosítottnak látszik. A szakirodalmak nagy segítséget nyújtanak az ismeretek rendszerezésében, de nagyon fontos az önállóan végzett munka, ezért mindenképpen szeretném a személyes tapasztalataimat, gondolataimat a szakmai leírásokkal ötvözve alátámasztani, összefoglalni. Az elsődleges cél az lenne, hogy a sebes pisztráng a lehető legnagyobb számban kerüljön vissza természetes élőhelyeire és a számára megfelelő természetes környezetbe, illetve ott stabil állományai legyenek biztosítva. Ehhez persze szükséges az élőhelyek javítása és karbantartása is, és végül de nem utolsó sorban az emberek tudatformálása. A hétköznapi emberek többsége vajmi keveset tud a halakról, és sokszor az információhiány, vagy az érdeklődés hiánya jelenti a fő problémát. Sajnos az a tapasztalatom, hogy a hazánkban őshonos sebes pisztráng láthatóan folyamatosan hátrányba kerül az egykor Észak-Amerikából behurcolt szivárványos pisztránggal (Oncorhynchus mykiss) szemben; gazdasági szempontból és a természetes élőhelyeket tekintve egyaránt. Alapvető tény, hogy a pisztráng ragadozó, ragaszkodik megszokott élőhelyéhez, és a legnagyobb, legerősebb pisztrángok birtokolják a legjobb búvóhelyeket és vadászterületeket. Másik fontos tényező, hogy előfordul mindkét fajnál a kannibalizmus, tehát a szivárványos pisztráng gyorsabb növekedéséből adódóan valamelyest veszélyt jelent az érintett sebes pisztráng állományra. Volna még egy tény: sajnos olybá tűnik, hogy teljesen mindegy, melyik faj kerül telepítésre adott területeken. Tehát ha a gazdasági szempontokat nézzük, akkor mindenképp a szivárványos pisztráng felé billen a mérce. Vagyis nem olyan csekély a faj veszélyeztetettsége. Ha nem figyelünk oda eléggé, akkor sajnos előfordulhat az is, hogy a sebes pisztráng eltűnhet vizeinkből, és felkerülhet a védett fajok listájára. Megtörtént már többször az évek során a hazai előfordulású halfajok védettségi státuszának átértékelése, de eddig még nem volt indokolt kiemelése. A legutóbbi ilyen neves esemény óta sok változás történt. Megállapítást nyert, hogy a halak (Pisces) veszélyeztetettségét a korábbi hazai védett listák nem megfelelően tükrözték. A Magyar Vörös Könyv halakra vonatkozó fejezete felületessége miatt mindössze két halfajt említ, ezért indokolt lenne az átdolgozása. Nemzetközi viszonylatban is a legveszélyeztetettebb gerinces osztály a halaké, melyet a kétéltűek, a hüllők, az emlősök és legvégül a madarak követnek. (PUKY, 1998., SALLAI, 2000.) E jellegzetes halfajunknak véleményem szerint nagyobb létjogosultsága van hazánkban, és több odafigyelést érdemelne. Ennek reményében állítom a figyelem középpontjába a sebes pisztrángot és a faj fenntartásához szükséges feladatokat.