Európában az ember pár ezer év alatt teljesen átalakította maga körül a tájat, így nincs ez másképp a Kárpát-medencében sem. Ez a növény és állatvilág jelentős átalakulásával járt. A természetes élőhelyek feldarabolódtak és gyakorlatilag mindegyik legalább egyszer meg lett zavarva természetes folyamataiban, melynek eredménye, hogy szinte mindenhol megjelentek a tájidegen fajok, kiszorítva a természetes elemeket. A természetvédelemnek fontos feladata, a még megmaradt természet közeli és természetes társulások védelme, kezelése, esetleges rekonstrukciója. Az albertirsai Golyófogó-völgy már 1976 óta védettséget élvez az ott található természeti értékek miatt. A védettség azonban volt nem elég. A kezelés elmaradása miatt a ritkának mondható löszpuszaréten (Salvio nemorosae-Festucetum rupicolae, Zólyomi ex Soó 1964) megjelent az akác (Robinia pseudo-acacia) és néhány gyomnövény. A mesterségesen (bányászattal) kialakított löszfalat, ördögcérna (Lycium barbarum) nőtte be, zavarva evvel a fokozottan védett gyurgyalagokat (Merops apiaster) a fészkelésben. A bányaudvart a környékbeli lakosok, illegálisan szemétlerakóként használták. Itt a gyomnövények vették birtokukba a területet, köztük több adventív fajjal. Már 2003-2004-ben nyilvánvaló volt, hogy a természetvédelmi kezelés nem elegendő az élőhely megmentéséhez, hanem rekonstrukciós munkára is szükség lesz. A 2005 őszén elkezdődött munka során a bányaudvar területe meg lett tisztítva a kommunális hulladéktól. Munkagépek segítségével eltávolítottuk a bálványfákat (Ailantus altissima), az akácokat és 1-1,5 méteres vastagságban és a löszfal anyagát az ördögcérnával együtt. A löszgyepen lévő gyomokat kiszedtük. 2006-2007-ben a tájidegen fajok visszaszorítása volt a legfontosabb feladat. A gyep kezelése kaszálással történt. A gyurgyalagok fészkelését elősegítettük a seregélyek (Sturnus vulgaris) visszaszorításával. A munkák eredményeként, a gyep gyomokkal való fertőzöttsége gyakorlatilag megszűnt. A módosított Németh-Seregélyes-féle természetességi mutató alapján az 5-ös kategóriába sorolható, ami országosan is jelentőssé teszi, mivel hazánkban a löszgyepeknek csak 1%-a (MÉTA) van ilyen jó állapotban. A bányaudvaron megjelent a kései pitypang (Taraxacum serotinum), a zászlós csüdfű (Astragalus onobrychis) és a gyepterülettel határos részen, pár négyzetméteren a pusztai csenkesz (Festuca rupicola). A gyurgyalagok száma megduplázódott két év alatt. 2005-ben jelen lévő 30 párról, 2007-re, 65-70 költő párra nőtt az állomány. Egy 1998-99-ben elvégzett felmérés szerint a telepek mindössze 1-3%-a éri csak el az 50 költőpárt és csak az összes állomány 10%-a költ itt (Bank L. et al. 2003). Így nem csak a löszpusztarét, hanem a gyurgyalag telep is kiemelkedő jelentőségű. A legfontosabb tapasztalatom az, hogy nagy anyagi, fizikai és szellemi ráfordítást igényel, még egy ilyen kis élőhely folt helyreállítása is, de kitartó munkával és lelkesedéssel, komoly eredményeket lehet elérni.