A tejelő szarvasmarha tenyésztésre Magyarországon és a világ más részein egyaránt sajátos fajta- és tenyésztéspolitika volt jellemző az elmúlt néhány évtizedben. A holstein-fríz meghatározó szerepe egyértelműen megfigyelhető napjainkig is. A fajtával az utóbbi időben számos probléma merült fel, amely a tejtermelés gazdaságosságát jelentős mértékben rontja. A holstein-fríz szaporodási problémáit a világ legtöbb országában, így az Egyesült Államokban is a termékenységi mutatók romlása jól mutatja. Ez annak a következménye, hogy az intenzív szelekció miatt a másodlagos értékmérőkre kisebb figyelem jutott. Növekedett a két ellés közötti idő, rövidült a hasznos élettartam, továbbá a tehenek ellés utáni komplikációi az elmúlt években a legtöbb tartási módban egyre kifejezettebbé váltak. A holstein-fríz esetében ma Magyarországon a hasznos élettartam 2,4 laktáció. A csúcstermelésű tehenek gyakorlatilag „önmagukat selejtezik”. Ennek okai a meddőség, az ellés utáni komplikációk, a tőgygyulladás és a lábvég megbetegedések. Az egyre beszűkülő genetikai variancia és a kényszerszelekció miatt az állományon belül megnőtt a beltenyésztettség. Ez növeli a káros recesszív gének előfordulásának veszélyét, amelyek a tejelő szarvasmarha-tenyésztésben jelentős veszteségeket okozhatnak. Évtizedekig a szelekció a nagy mennyiségű, híg tej termelésére és a nagy árbevétel elérésére irányult. Ennek köszönhetően a holstein-fríz termelési színvonalát tekintve megelőzi a többi tejelő fajtát, ugyanakkor ez termeli a világon a leghígabb tejet. Ma már azonban nem feltétlenül az a fontos, hogy mekkorák a fajlagos hozamok. Sokkal inkább az kapja a hangsúlyt, hogy egy tehén után éves szinten mekkora jövedelmet lehet realizálni. A mai tejtermelő tehenészetekben a fő cél a gazdasági haszon nagyságának növelése. A gazdaságosság az értékesíthető termékek mennyiségének és a piac által elismert minőségének növelésével, illetve a költségek csökkentésével fokozható. Mennyiséget növelni, minőséget javítani, gazdaságosan termelni csak egészséges állatállománnyal lehet, ezért az állatbetegségek a jövedelmező termelés egyik legfontosabb rizikófaktorai. A versenyképes árutejtermelés egyik feltétele a költségcsökkentés, az állományszintű betegségek által okozott veszteségek minimalizálása. Az állomány egészségügyi állapota jelentősen hozzá tud járulni a telep gazdaságosságának növeléséhez. Az állományszintű betegségek miatti károk döntő részét az elmaradó haszon, vagyis a csökkent termelés miatti bevételkiesés teszi ki.Dolgozatomban az alábbiakra kerestem a választ:

• milyen a tenyésztésben használt bikák termékenyítőképessége, ellés lefolyásra gyakorolt hatása,
• milyen az apák hatása lányainak egészségi állapotára laktációnként,
• milyen összefüggés van a betegségekre (tőgy-, szaporodásbiológiai-, lábvég betegség) való hajlam között,
• milyen összefüggés van a spermaár és a vemhesülési % illetve a spermaár és az 1. laktációs tejtermelés között.