A dolgozat arra próbál választ adni, mit mond a ma olvasójának Áprily Lajos költészete, mit jelent ma embernek lenni az Áprily-művekkel való találkozás fényében. E kérdésre a recepcióesztétika tanulsága szerint nem adható korrekt válasz az Áprily líra befogadástörténetének elemző áttekintése nélkül. A dolgozat első nagyobb egysége ezt a feladatot végzi el. A szerző elsősorban arra keresi a választ ebben a fejezetben, hogy az erdélyi költő alkotásai milyen feleletet adtak a korabeli olvasók életvilágában felvetődött problémákra, valamint hogy miképpen teljesítették be az irodalmi tradíciók alapján kialakult elvárásaikat. Áprily Lajos az 1920 as évek elején kezdte pályáját, s néhány év alatt a kisebbségi helyzetbe került romániai magyarság egyik legjelentősebb költőjévé érett. A kortárs olvasatokból kiderül, hogy az olvasók nagyra értékelték a közösségi programok (pl. a transzszilvanizmus) jegyében született alkotásait (bár ilyen verse csak néhány volt), magukénak érezték azonban azokat a műveit is, – mert kérdéseikre szintén “válaszoltak” – melyek nem a közösség gondjairól, hanem a közösség egy tagjának életérzéséről, személyes veszteségeiről adtak hírt. Áprily költeményei a kortárs kritikák szerint előrelépést jelentettek művészi esztétikai szempontból az erdélyi irodalmi tradícióról képest. Életművének líratörténeti helyéről ugyanakkor nem volt, ma sincs közmegegyezés. A dolgozat szerzője a költő életművét feldolgozó munkák többségének állásfoglalása alapján úgy látja, hogy az erdélyi költő a “klasszikus modernség" képviselője, mint jelentős pályatársainak többsége. A továbbiakban az Áprily életművel kapcsolatban a dolgozat elején feltett kérdések megválaszolását a szerző a költő lírai világképének vizsgálata útján kísérli meg. Az elemzés során a Cs. Gyímesi Éva által javasolt eljárást követi, vagyis az értékszimbólumok rendszerét, az értékekkel összefüggő konnotatív struktúrát vizsgálja. E struktúrát, mint kimutatja, ellentétes értelmű motívumpárok határozzák meg, a pozitív oldalon olyan összetett jelentésű szimbólumokkal, mint pl.: hegy, béke, élet, fény, szellemi és erkölcsi értékeket megtestesítő történelmi alakok, a negatív oldalon pedig mint pl.: völgy, háború, halál, értékromboló vagy Erdélyhez hűtlen történeti személyek. E bináris oppozíciós rendszer köré ismétlődő szövegelemek egész hálózata szövődik. Az elemzések azt igazolják, hogy Áprily költői világképének ez a vázolt szerkezete módosul ugyan a költői pálya lezárulásáig, alapvetően azonban nem változik meg. Áprily Lajos költői világának hőse a XX. század minden szörnyű periódusában a természettel s embertársainkkal való harmonikus kapcsolat kialakítására, a kereszténység és az európai humanizmus legfontosabb értékei melletti kitartásra ad példát a ma olvasójának.

The always newer and newer editions Lajos Áprily’s poems in the 70s and 80s of the last century, the four monographs presenting his life and poetic career, together with the growing number of studies analysing or commenting on his work all indicate that ever since his death (1967) there has been a continued interest in his figure and oeuvre on behalf of readers as well as critics. The distressing socio-political situation, created during the reign of Ceausescu in Romania, has also contributed to this phenomenon. Under the circumstances of the absolute dictatorship that was being built, the poet’s works, above all the ones bearing the traces of a transsylvan inwardness, obtained a newly enhanced actuality. After the fall of the dictatorial regime, the name of Lajos Áprily has emerged over and over again during the disputes concerning the former role of transylvanism and its current topicality, and in relation to this, the dilemma of Transylvanian Hungarians in the question whether to stay or leave. However, some literary critics have judged his art this time as such that can hardly claim to raise the interest of the reader waiting to be given new answers to the new questions of contemporary life.
My thesis attempts to highlight in what ways can today’s readers relate to the poetry of Lajos Áprily, what it means to be human in the light of the encounter with Áprily’s works. According to reader response theory, a satisfying answer to these questions cannot be given without investigating the reception history of the oeuvre. ”This prevents, as leading figure of reader response theory from Konstanz H. R. Jauss points it out, that the preconceptions and expectations of the present naively assimilate the old texts, and through clearly separating the horizons of the past and present, creates an opportunity to make the poetic text visible in its own alterity.” The first chapter aims to give a brief survey of this reception history, and in the following attempts to answer the questions concerning the oeuvre of Áprily in a way that the voicing of opinion and the analysis of the lyrical world concept are linked. In interpreting the world conceptual components of the poet’s oeuvre, the dissertation intends to make use of the results that have been achieved in the theoretical works in this subject by Miklós Béládi, Mihály Szegedi-Maszák, Antal Bókay, Gábor Bonyhai and Éva Cs. Gyimesi, as well as to rely on the arguments of Attila Tamás, Károly Csúri, Zoltán Kenyeres and Pál S. Varga as regards world concept analysis. Concerning the more pragmatic considerations of the methods of investigation, it tries to bear in mind the concept proposed by Éva Cs. Gyimesi, that is, “the exploration of a lyrical world concept (…) means above all the investigation of the value symbols and the connotative structure in relation to these values (…) Within the oeuvre, certain connotative connections, correlations come into existence, weaving themselves into a system of patterns, the exploration of which makes it possible to describe the connotative structure of the work: that sphere, in which concept and its objectivation correlate the closest.” Alongside these, the dissertation also mentions those poem-structuring elements that – beside the connotative system of relation – take part in creating the world of the poems. Even so, it does not endeavour to give a detailed analysis of the examined lyrical world concept, only outlines the basic structure of this image and its most important components. Thus it abandons discussing the connections between the biography, the social and historical processes and the oeuvre in great detail, reviewing the impacts of certain literary trends and the role of literary forerunners. At the same time, it observes and integrates the extensive and rich literature dealing with the subject.