Értekezésem témája két középkori verses regény, illetve elbeszélés (a XII.sz. végéröl származó, Renaud de Beaujeu által költött Le Bel Inconnu és a XIV.sz. végén Thomas Chestre által írott Lybeaus Desconus) összehasonlítása. E két mü annak a négy alkotást magába foglaló corpusnak a két, egymáshoz legközelebb álló tagja, amelyet még a XII.sz. végén német nyelven született Wigalois és a XIV. században olaszul költött Carduino egészít ki. Munkám kiindulópontja az a tézis, mely szerint a francia nyelvterületen létrejött, és késöbb angol nyelven újjászületett artúri verses lovagregény jelentös, lényegét is megváltoztató módosításokat szenvedett a XII. és XIV. század között : az udvari szellemet (amour courtois) immanens elemként magában hordozó, jelképekben és csodás elemekben gazdag müfaj szinte minden szimbólikus tartalmát elveszítette a századok során. Jelképei kiürültek, a szerelem-téma pedig varázsától megfosztott, az író számára érdektelen kellékké silányult. A cselekmény középpontjába a lovagi kalandok sora, az emberi eröt felülmúló höstett került, és minden más részlet, amely a francia irodalomban a mü lényegét képezte, mint például a helyszínek és szereplök részletes leírása, másodlagossá vált. Az elsö fejezetben a két elbeszélés szerkezetét vetem össze a struktúralista módszer és a "hexagon logique" elmélet segítségével, valamint a szereplök egymáshoz való viszonyát elemzem a greimasi aktáns-modell alkalmazásával. A második fejezet elején a höst, mint szimbólumot határozom meg, majd a két szerzö különbözö hösképét hasonlítom össze. Ezen összevetésböl kitünik, hogy a francia hös bár kitünö harcos, legyözhetetlen ellenfél, mégis passzív szereplöje marad az eseményeknek, és szinte mindvégig nöi szereplök befolyása irányítja kalandjaiban. Ezzel szemben az angol hösfigura kezdeményezö és vakmerö harcos - az ö lovagi pályafutását csak igen kis mértékben befolyásolják nöalakok. "Az ellenfelek" (Les adversaires) és "A hösnö vagy a hösnök ?" (L'héroďne ou les hérorďnes ?) címü fejezet módszertani alapját elsösorban C.G. Jung és M-L. von Franz tudományos munkái képezik. Jungnak a kollektív tudattalanra és a szimbólumok interpretálására vonatkozó müveinek és von Franz mese-, illetve mítoszelemzéseinek segítségével értelmezni kívántam a két történetnek számos, eddig még kifejtetlen jelképét. E megközelítés eredménye képpen világossá válik, hogy a Bel Inconnu sok új tekintetben lényegesen különbözik angol adaptációjától. Nemcsak a szerelem-téma elhagyása, de az ellenfelek funkciója és a tündér, mint a középpontban álló nöalak átformálása is nagy mértékben megkülönbözteti egymástól a két müvet. A francia regényben az ellenfelek szimbólikus értelemben tükrözik a hös fejlödését az individuációs folyamatban (a Persona megformálását és az Árnyék integrációját), s a két nöi föszereplö az Anima egyéni tudatba való integrációjának problémáját jelképezi. Az angol müben az ellenfelek szerepe elsösorban a hös "hösiességének" hangsúlyozása, a szimbólikus tartalmat itt a Szerelem Hölgyének (Dame d'Amore) boszorkány volta és a hösnö névtelensége hordozza. Ebben a XIV. században, a 100 éves háború idején keletkezett alkotásban a szerzö célja nagy valószínüséggel az volt, hogy példát állítson hallgatósága elé egy emberfeletti képességekkel rendelkezö lovag alakjában. A francia regény szerelem-témája eltünt, az Anima integrációjának kérdése nem merült föl. A hös megrekedt a Persona kialakításánál és az Árnyoldalnak a tudatosba való integrálásánál. E jelenség messze nem egyedülálló az értekezésben összehasonlítot két alkotásban. A XII. századi artúri irodalmat az utolsó verssorig átitatta a kor szimbólikus gondolkodása és amour courtois szelleme, ezzel szemben a XIV. századi angol nyelvü, szintén a Kerek Asztal lovagjainak szentelt müvek egy lényegesen eltérö, didaktikus felfogást tükröznek. Ez utóbbiak cselekményközpontú korízlésröl tanúskodnak, mely a hös virilitását helyezi elötérbe a háborúktól jellemzett középkori valóságában, míg a XII. század francia költöi a hercegi udvarok közönségének szórakoztatására alkottak. E konklúziót igazolja számos más, XII. századi francia és XIV. századi angol mü, melyekre többször kitérek értekezésemben elemzésem általánosabb jellegü igazolására. In my dissertation, I compare two medieval literary works, namely Le Bel Inconnu written by Renaud de Beaujeu at the end of the 12th century and Lybeaus Desconus, which was composed by Thomas Chestre in the second half of the 14th century. The French novel (roman) and the Middle English metrical romance belong to the corpus of four texts including the German Wigalois (12th century) and the Italian Carduino (14th century) as well. The main point of my thesis is the observation according to which Old French Arthurian novels, that were adapted in the Middle English literature, had been submitted to radical changes and deletions between the 12th and the 14th centuries. As a result, courtly love and nearly all the magic elements, that were extremely significant and characteristic in the French works, were omitted or reduced to trivial details by English authors. The latter preferred to focus on chivalric adventures and heroic feats that surpassed common human capacities, so they neglected the essential components of the French novels, like the description of places and characters or further ornamental passages. In the first chapter, I examine the two stories from a structural point of view, then I establish differences between them by the means of the "logical hexagon" theory. Eventually, I study the characters' relations to each other through the method developped by A.J. Greimas. At the beginning of the second chapter, I regard the hero as a symbol and compare the two authors' conceptions about it. The comparison reveals that the French hero is an excellent knight and an invincible fighter, nevertheless he usually undergoes action instead of acting. Moreover, he is under the influence of the female characters unlike the English hero, who always undertakes adventures and never needs the others to tell him what to do. My analyses in the chapters entitled "The adversaries" and "The heroine or the heroines ?" are essentially based on C.G. Jung's and M-L. von Franz's works. By using Jung's ideas about archetypes and his interpretation of universal symbols as well as von Franz's approach to interpret myths and fairy tales, I intended to understand the great number of symbols in both texts that have not been commented on yet. Thanks to these methods, it has become clear that Le Bel Inconnu and Lybeaus Desconus are even more distant from each other than it could have been thought. Not only is the love theme absent from the English romance, but the adversaries' roles and the fairy's character are totally dissimilar, too. In the French novel, the adversaries mirror the hero's progress in the individuation process symbolically and the two heroines stand for the problem of the Anima's integration into the conscious mind. In the English romance, on the contrary, the adversaries act as foils to the hero in order to emphasize his heroic deeds. The symbolic value in the romance is conveyed by the fact that the "Lady of Love" (Dame d'Amore) is represented as a witch and the heroine that Lybeaus marries at the end remains anonymous. Thus the question of the Anima's integration is not tackled since the hero comes to a stop in the individuation with the building up of his Persona. From a historical point of view, Thomas Chestre may be supposed to have had the intention to give an example to follow to his audience through the character of an intrepid knight in the second half of the 14th century (during the period of the Hunder Years' War) whereas Renaud de Beaujeu could have wished to entertain the people who listened to his story. These divergences are far from being unique in the two stories under consideration. 12th century French verse novels are thoroughly pervaded by the courtly love spirit in general unlike 14th century Middle English romances about the knights of the Round Table, which display a completely different interest. They show us that their audience expected stories filled with superhuman exploits achieved by extraordinary heros. These observations are supported by the numerous examples I have taken from other 12th century French novels and 14th century English romances.