Az angol nyelvű disszertáció eredetileg 2001 őszén készült az Egyesült Államokban, a Texas Christian University angol doktori programjában. Az értekezés az ún. „technikai fenséges” (a bevett angolszász terminológia szerint „technological sublime”), azaz a gépek és általában a technika iránt érzett rémülettel vegyes csodálat trópusát és jelenségét vizsgálja az Egyesült Államok tágabb kulturális kontextusában az 1900 és 1940 közötti időszakban, illetve konkrétabban e trópus megjelenését a fenti időszakból reprezentatív módon kiválasztott irodalmi szövegekben. A fenségesnek mint esztétikai kategóriának a vizsgálata a tizennyolcadik században élénkült meg, amikor általában olyan természeti jelenségek és tájak jelölésére alkalmazták, amelyek a teremtés nagyszerűségét tükrözték. A fenséges esztétikaelméletének megteremtői közé tartozott Shaftesbury, Addison, és különösen Burke, a Philosophical Enquiry into the Origin of Our Ideas of the Sublime and Beautiful (1756) szerzője, akinek a fenségesre vonatkozó meghatározása fontos új elemet tartalmazott, nevezetesen a félelem és rettegés kettős kritériumát. Kritik der Urteilskraft [Az ítélőerő kritikája] (1790) című könyvében Immanuel Kant úgy érvelt, hogy a fenséges nem lehet a szép ellentéte, hiszen gyönyörködtet és fájdalmat is okoz. Kant rendszerében a szépség önálló esztétikai minőség, míg a fenséges csupán a mennyiségből vagy a méretből származik. A fenséges fogalmának Kant szerinti meghatározása—amely igen nagy hatással volt a tizenkilencedik századi esztétikai gondolkodókra—sokkal inkább alkalmazható a technika esztétikájára, mint Burke definíciója. Valójában a természeti világ egyre kisebb szerepet játszik a fenséges fogalmának Kantét követő meghatározásaiban. A technikai fenségesnek a jelen disszertációban alapul vett meghatározása David E. Nye definíciójára támaszkodik, miszerint a fenséges olyan érzés, melyet a ránk „mély benyomást tevő dolgokkal való szembesülés kelt” ; ilyen dolgok lehetnek például természeti tájak, építészeti formák vagy technikai eredmények. A technikai fenséges alapvetően ambivalens érzés, melynek egyszerre alkotóeleme a technika iránti csodálat és félelem, és amely jellemző jegye volt az optimista-pozitivista tizenkilencedik század többé-kevésbé egységes technikai utópizmusából és republikanizmusából a különösen a második világháború után teret nyerő, egyre inkább pesszimista és disztópikus világképbe tartó átmenetnek. A disszertáció célja kettős: egyfelől áttekintést nyújt a huszadik század első négy évtizedének amerikai szellemiségéről és a technikai fenségesnek az ezen időszak eszmevilágát jelentős mértékben befolyásoló hatásáról, másfelől az időszak prózairodalmában vizsgálja a technikai fenséges trópusának megjelenését. A technika ugyanis, amely a modern létezés szerves része és ekként a modernizmus élményének is fontos eleme volt, szinte állandóan jelen van az 1900 és 1940 közötti amerikai prózairodalomban. Következésképpen a technikai fenséges tanulmányozása egyfelől hasznos tanulságokkal szolgálhat a korszak irodalmának pontosabb megismeréséhez, másfelől pedig az irodalmi szövegek is segíthetnek a technikai fejlődés eme fontos fejezetének jobb megértésében és illusztrálásában. Az USA tizenkilencedik század végi felgyorsult ipari növekedését követően a huszadik század első évtizedeit leginkább a technika széles körű elfogadása jellemezte. Míg a korábbi időszakban az amerikaiak ritkábban találkozhattak a technika vívmányaival, és ezért csodálták azokat vagy éppen féltek tőlük, később a technika fokozatosan részévé vált az átlagpolgár mindennapjainak. A gép ilyetén asszimilálása a modern amerikai létezésbe és pszichébe, amelyre a huszadik század első harmadában került sor, többé-kevésbé felszámolta Amerikában a technikától való viktoriánus jellegű idegenkedést és az olyan, technikával kapcsolatos megnyilatkozásokat, mint amilyenre Henry Adamset ihlette epifanikus találkozása a dinamóval 1900-ban: „Adams számára a dinamó a végtelenség szimbólumává vált. [. . .] úgy érezte, hogy a negyven láb magas dinamó valami morális erőt testesít meg, nagyjából úgy, ahogyan a korai keresztények éreztek a Kereszt iránt” . A huszadik század első évtizedeinek Amerikája szinte feltétel nélkül hitt a technikának a nemzetre, mi több, az emberiségre gyakorolt pozitív hatásában. Ez volt a „tudományos vezetéselmélet”, a magasabb hatékonyság, a racionális és szisztematikus megközelítések időszaka nemcsak a gyáriparban, hanem az élet minden területén. E tekintetben az első világháború vízválasztó esemény volt, hiszen több nemzedékre kihatóan változtatta meg a technikáról alkotott általános képet. A háborút követő irodalomban (az „elveszett nemzedék” műveiben) megjelenő kiábrándultság részben abból a felismerésből fakadt, hogy az emberiség tömeg- és önpusztításra való képességéért jelentős mértékben a haditechnika a felelős. Ezek a tapasztalatok a technika újraértékelését készítették elő, amint azt a John Dos Passos korai regényeiben gyakorta szereplő „hadigépezet” trópusa is előrevetíti. A húszas évek során aztán a technikai fejlődés elválaszthatatlanul összefonódott az üzleti érdekekkel. Úgy tűnik, hogy az iparosodás, gépesítés, urbanizáció és szabványosítás folyamatai—amelyek már jó néhány évtizeddel korábban megindultak—az első világháborút követő évtizedben csúcspontra értek, s a mennyiségi változások végül szükségszerűen minőségi változásokba csaptak át. Az amerikai társadalom széles rétegeinek életszínvonalát és életmódját korábban soha nem befolyásolta ennyire közvetlen módon a műszaki fejlődés, mint ebben az évtizedben, amelynek során a technika az amerikai kultúra szerves részévé vált. A húszas éveket követően jelentősen átalakult a társadalom korábbi pozitív hozzáállása a technika eredményeihez. Az Egyesült Államok által valaha elszenvedett legnagyobb gazdasági válság beköszöntekor sokan a tudományt és a technikát okolták a gazdasági túltermelés, az emberi munkaerőt helyettesítő gépek elterjedése és ezáltal a munkanélküliség magas aránya miatt. Mivel a közmegítélés szerint a tudomány és a technika volt a felelős a gazdasági nehézségekért, szükségszerűen egyre erőteljesebb kritika érte ezen területeket, sőt, néhányan egyenesen a további kutatások és műszaki fejlesztések teljes befagyasztását követelték. Egyre gyakrabban emlegették a kor mérnökeinek társadalmi felelősségét a beállt helyzetért, amelyhez tudásukkal és tevékenységükkel ők is jelentősen hozzájárultak. A második világháború a technikai fejlődés további előmozdítását eredményezte. Ezt a korszakot egyre szorosabb együttműködés jellemezte a kormányzat, a tudósok, az iparban dolgozó mérnökök, a nagyvállalatok, valamint a hadsereg között. Új találmányok és technológiák sora született ekkoriban, mint a nukleáris energia hasznosítása, a radar, a számítógép, a sugárhajtás és a rakétatechnika. A második világháborút követő időszakban az Egyesült Államok megerősítette vezető szerepét a világban a technikai kutatás és fejlesztés terén. Bár az amerikaiak az ún. „high-tech” társadalom korát élik, melynek kezdete legalábbis a második világháborút követő évekre, de valószínűleg még ennél is jó néhány évtizeddel korábbra vezethető vissza, a high-tech kor iránti társadalmi szimpátia a legjobb esetben is csak mérsékeltnek nevezhető. A technika, amelyet jelentős mértékben természetesnek tekintenek, egyfelől a társadalom és a modern létezés szerves részévé vált, másfelől viszont sokan rámutatnak arra, hogy a technikáért mekkora árat fizet a társadalom, a környezet és az emberiség, és egyre növekszik azok aránya is a lakosságon belül, akiket komolyan foglalkoztatnak ezek a kérdések. A technikai fejlődéssel kapcsolatba hozható tragikus mérföldkövek (Hirosima, a Three Mile Island-i baleset, a Challenger és a Columbia űrsiklók katasztrófái, hogy csak néhányat említsünk) jelentős mértékben hozzájárultak ennek a negatív vetületnek a tudatosításához, és egyre többeket ébresztettek rá arra, hogy mi történik, ha a technikai fejlődést nem sikerül megfelelő ellenőrzés alatt tartani.
A disszertáció egyik alapfeltevése, hogy a technikai fenséges fogalma alkalmas keretet nyújt a fentiekben leírt változások vizsgálatához. Segítségével pontosabban megérthetjük azokat a gyakorta ellentmondásos és ambivalens reakciókat (lelkesedés és aggodalom, rajongás és depresszió), amelyeket az Egyesült Államok a technikai fejlődéssel kapcsolatosan megélt a huszadik század első évtizedeinek átmeneti időszakában. A technikai fenséges jelensége ekkor hatotta át leginkább a kultúrát, ami a tizenkilencedik század összességében naiv módon egyoldalú lelkesedésének és technikai republikanizmusának eltűnéséhez és egy fragmentált, gyakran paranoiás és pesszimista technikakép elterjedéséhez vezetett. Ez utóbbi aztán egyik meghatározó jegyévé vált a második világháború utáni irodalomnak is.

The English-language dissertation was submitted and accepted in 2001 at Texas Christian University in fulfillment of the requirements for the degree of Doctor of Philosophy. It examines the phenomenon of the “technological sublime,” a simultaneous awe and fear of the machine in the wider cultural context of the United States between 1900 and 1940, and specifically, the manifestation of this notion in representatively selected literary texts of the same period. Discussions of the sublime as an aesthetic category go back to at least the eighteenth century when it was commonly applied to natural objects reflecting the grandeur of creation. The chief theoreticians of the sublime included Shaftesbury, Addison, and especially Burke, author of Philosophical Enquiry into the Origin of Our Ideas of the Sublime and Beautiful (1756), who emphasized an important new element in his definition of the sublime, namely terror and fear. In his Critique of Judgement (1790), Immanuel Kant argued that the sublime could not be an opposite of the beautiful, since it induced both pleasure and pain. In Kant’s system, then, the beautiful is a function of aesthetic quality, while the sublime is derivable from quantity alone. Such a definition of the sublime, immensely influential in the nineteenth century, is much more easily applicable to the aesthetics of technology than Burke’s. Indeed, the natural world plays a decreasing role in subsequent definitions of the sublime after Kant. The definition of the technological sublime used in this study relies on David E. Nye’s notion of the sublime as a feeling “aroused by the confrontation with impressive objects” (xiii), such as natural sites, architectural forms, or technological achievements. It could be best approached as a prevailingly ambivalent attitude of simultaneous awe and fear of technology, emblematic of the transition between a by-and-large unified vision of technological utopianism and republicanism of an optimistically positivist nineteenth century and the increasingly pessimistic and dystopian, fragmented vision of the post-World War One era. The dissertation is intended as a survey, on the one hand, of the intellectual climate in the first four decades of the twentieth century in the United States and the role of sublime technology as a formative influence on human consciousness and, on the other hand, the manifestation of the technological sublime in American fiction produced in this period. Technology, an integral facet of our modern existence and an important part of the modernist experience, is an omnipresent entity in the American fiction produced between 1900 and 1940. Consequently, the study of the trajectory of the technological sublime seems to be a rewarding approach to a better understanding of the literature of this period; and conversely, literature may help illustrate and illuminate this chapter in the history of technological development so important in the shaping of our current material and intellectual culture. Following the accelerated industrial growth of the late nineteenth century, the first decades of the twentieth century could generally be characterized as a period of coming to terms with technology by the wider population of the United States. The earlier sporadic encounters with technology that were thrilling, awe-inspiring, or frightening a generation or two before were gradually becoming a part of everyday reality for the average American. This assimilation of the machine into the modern American psyche and existence that was taking place during the first third of the twentieth century had by and large eradicated any remaining traces of the Victorian attitudes to technology and had made such technological epiphanies as Henry Adams’s encounter with the dynamo in 1900 obsolete for some time in the United States: “to Adams the dynamo became a symbol of infinity. [. . .] he began to feel the forty-foot dynamo as a moral force, much as the early Christians felt the Cross.” An almost unconditional trust in technology’s positive impact on the progress of the nation, or more generally, humankind, was especially prevalent in the early twentieth century. This was the era of scientific management, heightened efficiency, a rational and systematic approach not only in manufacturing, but also in virtually all areas of life. In this respect, World War One was a watershed event changing a whole generation’s and their posterity’s assessment of technology. Part of the postwar disillusionment (frequently referred to under the label “Lost Generation”) reflected in the fiction produced in the post-war period was a realization of humankind’s potential for mass (and on a human scale also self-) destruction made possible in no small part by technology. This experience prepared the way for a different vision of technology, as foreshadowed by John Dos Passos in his earliest novels, which use the trope of the military machine extensively. The Twenties, then, inseparably allied technological development and business interests. It would appear that the processes of industrialization, mechanization, urbanization, and standardization that had been emerging for several decades culminated in the decade following World War One, finally to reach a stage where quantitative changes turned into qualitative ones. Never before were such wide layers of American society immediately affected in their lifestyles and general standards of living by technology as in this decade of widespread assimilation of technology into American culture. The period following the Twenties saw the beginning of a backlash in society’s generally positive attitude toward technology. With the onset of the greatest economic depression to plague the United States ever, science and technology were frequently blamed for economic overproduction, as well as generating a high rate of unemployment by replacing human workers with machines. Commonly considered as scapegoats for hardships, science and technology were harshly criticized, and there were even voices demanding a moratorium of further research and development. The social responsibility of engineers in the age they helped create was mentioned more and more frequently. World War Two brought about a further resurgence in technological development. This was a phase of intensified cooperation between the government, scientists, industrial engineers, corporations, and the military in the development of such new technologies like nuclear energy, radar, computer technologies, jet propulsion, and rocketry. In the period after World War Two, the United States reinforced its world leading position in technological research and development. Although Americans have lived in a high-tech society at least since the post-World War Two decades, but arguably several decades before that, the general attitude toward this technological age is ambiguous at best. On the one hand, technology is very much taken for granted and assimilated into the fabric of society and modern existence. On the other hand, however, a large number of critics now raise their voices against the social, environmental, and human costs of technology, and there is a growing public awareness of these issues in the general population. Tragic milestone events (Hiroshima, Three Mile Island, Chernobyl, or the Challenger and the recent Columbia space shuttle disasters, to mention just a few) have largely contributed to this awareness and made many people realize the repercussions of allowing technological development to go awry. The concept of the technological sublime provides a convenient framework in which these changes can be observed and described. It can be useful in understanding the often conflicted and ambivalent reactions of enthusiasm and anxiety, exaltation and depression associated with the patterns of development experienced in the United States in this transitory period. The first four decades of the twentieth century saw the culmination of the technological sublime in America: the loss of the by and large innocently one-sided enthusiasm and technological republicanism of the nineteenth century to a fragmented, often paranoiac, and largely pessimistic vision of technology that became a trademark of the literature after World War One.