A magyarországi protestáns felekezetek sokáig őrizték szertartásaikban a magyar nyelvű gregoriánt. Nagyobb egyházközségekben a 18. század közepéig az iskolások énekkara (és néhol a hívek velük) meg a kántor gregoriánt is énekelt. Öreg kántorok a 19. században is használták a régi ceremoniás éneklés vezérkönyvét. Később csak a Passiót és a Lamen-tációt énekelték. A magyar szertartási éneklés sajátos protestáns könyvműfaja a graduál. A kántor, a lelkész és az énekkar által énekelt tételeket tartalmazta a középkori szertartási könyvek (főként a Breviárium és Missale) utódaként. A graduálok egyik legfontosabb része a Zsoltárkönyv. Az értekezés célja, hogy bepillantást nyújtson a magyar graduálirodalom zsoltárainak szöveg-hagyományába, a Vizsolyi Biblia (1590) és az Öreg graduál (Gyulafehérvár, 1636) Zsoltárkönyvét pedig tüzetesen hasonlítsa össze. A vizsgálat komplex módszerű, elsősorban a nyelvtörténet, valamint a liturgia- az irodalom- és könyvtörténet eredményeit hasznosítja. Az Öreg graduálnak nincs újabb kiadása, így a disszertáció számos esetben a zsoltárszövegek példatáraként is egymás mellett mutatja be az egyezéseket és az eltéréseket.
A bevezető rész visszatekint a hazai protestáns graduálok zsoltárainak szöveghagyományára. Az Öreg graduál zsoltárait összeállító Keserűi Dajka János is részben ezzel szembesült, mikor a sokszínű liturgikus gyakorlatban az egységes Zsoltárkönyv szövegét megállapította.
A Vizsolyi Biblia és az Öreg graduál előtt Bencédi Székely István (1548) és Heltai Gáspár (1560) Zsoltárkönyve jelent meg nyomtatásban, és a Huszár Gál graduálja (Komjáti, 1574). A gyülekezetekben használt graduálok több fordításból származott zsoltárokat tartalmaztak (legfeljebb hatvanat vagy nyolcvanat). A Batthyány és Ráday testvér-graduálok (1613 tájáról), a Spáczay graduál (1619) és a későbbi Béllyei graduál (1642–1653) zsoltárai által képviselt hagyomány egyes szálai is elvezetnek az Öreg graduálhoz, amely úgy készült, hogy Keserűi Dajka János olykor a korábbi és egykorú hagyományban örökölt zsoltárszövegeket is figyelembe vette, elsősorban pedig a Vizsolyi Biblia szövegére támaszkodott. A disszertáció főbb eredményei a közvekezők. Az első fejezetekben kimutatom, hogy:

1. A Komjáti graduál egyes zsoltárai Székely István fordításának erős hatását mutatják. Huszár Gál Debrecenben közölte (1561), majd elvetette Kál-máncsehi zsoltárait, és a hagyomány egy másik ágához csatlakozott (esetleg maga is javított a szövegen).
2. A Debreceni Református Kollégiumban őrzött kéziratos Spáczay graduál zsoltárainak egy része egyezik a Batthyány graduállal (= Batthyány-kódex), a másik azonban független tőle.
3. Egyes korábbi graduálcsaládok szöveghagyo-mánya a 17. században még tovább élt, és keveredhetett is. Ezt mutatja a Béllyei graduál. Zsoltárainak nagyobb része egyezik az Öreg graduállal (és így a Vizsolyi Bibliával), egyes zsoltárainak szövege azonban teljesen más, nem az Öreg graduál, hanem például a Batthyány graduál hagyományát követi. Nem igazolódott tehát az a eddigi vélemény, hogy a Béllyei graduál az Öreg graduál egyszerű másolata.
4. Igaz ugyan, hogy az Öreg graduál zsoltárainak többsége átveszi a Vizsolyi Biblia szövegét, de gyakran módosít rajta. A zsoltárok egy csoportjában a szövegek néhol több versen át vagy jellegzetes helyeken nem egyeznek. Az eltérések között vannak olyanok is, amelyek valószínűleg más graduálszövegekből való átvételek vagy a szöveghagyomány valamelyik ágának hatására módosultak. A zsoltárok egy jellegzetes csoportjában a szövegnek csak a kezdete, kezdőverse eltérő, – esetenként egyezik más ismert graduálokéval –, a szöveg többi része viszont lényegében azonos a Vizsolyi Bibliáéval. Tizennégy szakaszolt zsoltár (a szertartásban egyik vagy másik szakasz önállóan használatos) kezdőversei között sajátos, csak a magyar protestáns hagyományból ismeretes eltérés van. Részben vagy egészben ismétlik a zsoltár első versét. Az első és az ötvenegyedik zsoltár szövege egészében vagy legnagyobb részében nem a Vizsolyi Bibliából való, hanem a kéziratos graduá-lok által képviselt egyik hagyományágból (Batthyány graduál, Ráday graduál, Spáczay graduál) ered.

Az Öreg graduál és a Vizsolyi Biblia szövegének tüzetes összevetése egyrészt arra nyújtott lehetőséget, hogy megvizsgáljam a Vizsolyi Biblia elsősorban (fel)olvasásra szánt szövege eseteként hogyan módosult az élőszóbeli, recitált előadás következtében. Másrészt Keserűi Dajka János filológiailag pontosított is a Vizsolyi Biblia szövegén.

1. Így például megállapítható, hogy az Öreg graduál zsoltárszövegeiben a Vizsolyi Bibliától többször eltérő szót használ. A Vizsolyi Biblia latin Sanctuarium szavát például mindig magyar szerkezettel (szentséges hely) adja vissza.

2. Vannak jellegzetes szópárok, amelyek a szóbeli-ségben alakultak ki. Ezekből is több felbukkan, noha betoldásukat nem a filológiai pontosítás kívánja meg.

3. Az imádság kommunikációs szituációjában szükséges a közvetlenség és személyesség: ezért gyakori a harmadik személyű igealak második személyűre való módosítása.

4. A protestánsok gyakran hangsúlyozták a szertartás közösségi jellegét, ez magyarázza,hogy a szavak egyes számú alakjai helyett sokszor a többes számút használják.

5. Az érzelemteli ó, oh indulatszó, és az Uram, Isten(em) megszólítás, vagy a beiktatott bővítmény (pl. jelző, határozó) személyesebbé teheti a hangnemet a zsoltárimádságban.

6. Kifejezőbb, folyamatosabb, jobban mondható a szöveg a szórendi módosítások következtében. Ez is a zsoltár szertartási használatát segítette.

7. Két zsoltárban a protestáns dogmatikai álláspont (az imádság hangsúlyozása az áldozat helyett) a szövegbeli hűség némi sérelmére érvényesül.

Az Öreg graduál zsoltárainak szövegén Geleji Katona nem módosított, de ő korrigálta a nyomtatást. Közben hibajegyzéket írt a graduálhoz, egy sor helyesírási, stilisztikai, nyelvhelyességi megjegyzéssel, amelyek egy részét a nyelvtudomány hasznosította is azóta. Mint a disszertáció vonatkozó részéből láthatjuk, Geleji Katona tevékenysége mai normáink kialakulásához hozzájárult, de zsoltáraink szövegtörténetére nem volt külön hatása. * Az Öreg graduál zsoltárszövege normát alkotott. Egyben hozzájárult ahhoz is, hogy a Vizsolyi Biblia normatív szertartási rangja megerősödjék. Mindkét Zsoltárkönyvnek századokon át érvényesült a nyelvi, irodalmi és az egyházi gyakorlatot érintő hatása.