A ló haszonvétele az ember igényeinek megfelelően koronként változott. A korábbi gazdasági szerepének megszűnésével a hagyományos használat visszaszorult. Napjainkban már olyan értékmérő tulajdonságokkal rendelkező állatokra van szükség, melyek a szabadidős és sporttevékenységeknek minden téren eleget tudnak tenni. Magyarországon, az 1700-as és az 1800-as évek végétől a lótenyésztés virágkorát élte, és olyan nagyszerű fajták alakultak ki, melyek alapjai lehetnek a sportolásnak és versenyzésnek. Büszkéknek kell legyünk, és alázattal tanulmányozzuk elődeink munkáját, mellyel ezeket, a nagyszerű állatokat, nagy gonddal, odafigyeléssel és nem utolsó sorban mérhetetlen tudással az utókor számára kitenyésztették. Magyar ember révén, azt hiszem, mindannyiunk kötelessége lenne, hogy tradicionális magyar lófajtáinkat teljes mértékben támogassuk, fenntartsuk és minden anyagi, és szellemi erőnkkel biztosítsuk az előrehaladását. Ezek közül egyik kiemelkedő fajtánk a kisbéri félvér, mely dolgozatom témája. Ahhoz, hogy bizonyosságot nyerjünk arról, hogy ez a fajta alkalmas arra, hogy résztvevője és meghatározója legyen a lovassportoknak, meg kell ismerkednünk történetével, a vele szemben támasztott követelményekkel és azokat értékelnünk kell.