Az elmúlt évtized klinikai tapasztalatai és tudományos közleményei alapján igazolódott, hogy a Doppler-ultrahang az uteroplacentaris, az umbilicalis és a magzati keringés sokoldalúan hasznosítható vizsgáló módszere. Érthetőbbé tette számos gesztációs szövődmény és a magzati adaptáció kórélettani mechanizmusát. A korszerű funkcionális diagnosztika elengedhetetlen eszközévé vált, mert az első trimesztertől kezdve alkalmasnak bizonyult a kóros terhesség és a magzati veszélyállapot korai felismerésére és folyamatos monitorozására. Alkalmazásával a veszélyeztetett terhességek perinatalis eredményei számottevően javultak. A magzati vérkeringés elemzése segíti a klinikai diagnózis tisztázását, a magzat terhesség és vajúdás alatti állapotának észlelését, a funkcionális tesztek megfelelő ütemezését és a szülés optimális időpontjának meghatározását. A Doppler-ultrahang hosszú fejlődés során válhatott hatékony diagnosztikus eszközzé. A folyamat kezdetét az a felismerés jelentette, hogy a módszer alkalmas egy klinikailag fontos változó, az áramlási impedanciát jellemző index vizsgálatára. Ezt követően igazolódott, hogy az uteroplacentaris és magzati erek a Doppler mérés számára könnyen hozzáférhetők, a vizsgálat nem-invazív, reprodukálható és veszélytelen. A következő fázisban az élettani terhességre jellemző indexek normális tartományát határozták meg, majd a szabályostól eltérő Doppler értékek és a különböző kórképek közötti összefüggéseket ismertették. A magzati keringés ultrahangvizsgálatának diagnosztikus értéke a kóros paraméterek és a kedvezőtlen perinatalis eredmények közötti kapcsolat megfigyelése alapján határozható meg. Az ideális diagnosztikus módszer a betegség, vagy a kóros állapot hatékony felismerésén túl a szülészeti beavatkozások menetét oly módon képes irányítani, hogy a klinikai eredmények kedvezőbbé válnak, miközben az ellátás gazdaságos marad.
A Doppler-technika klinikai hatékonysága annak alapján ítélhető meg, hogy alkalmazásának köszönhetően milyen mértékben javulnak a perinatalis mutatók. A kérdést randomizált, kontrollált tanulmányok elemzik, amelyek zöme a Doppler-ultrahang klinikai előnyeit tanúsítja. Az eredményeket rendszerező meta-analízisek a szülés előtti ellenőrző vizsgálatok gyakoriságának, a hospitalizáció időtartamának, a sürgősségi császármetszések számának és a magzati elhalások arányának jelentős csökkenését igazolják.
A magzati keringés ultrahangvizsgálata nélkülözhetetlenné vált a szülészeti gyakorlatban. A diagnosztikus módszerek közötti optimális helyének meghatározásához további tanulmányok szükségesek. A széles körű klinikai hatékonyságát alátámasztó bizonyítékok megszületéséig “a Doppler” továbbra is a veszélyeztetett anyák és magzataik korszerű ellátásának sikerét szolgálja és felemelő szakmai élményét nyújtja.