A disszertáció célja, hogy megfogalmazza a Kárpát–medencében lezajló területi szerveződés regionális törvényszerűségeit, és bemutassa a területi kutatások előterébe kerülő régiószerveződés történeti gyökereit, valamint, hogy választ adjon az alábbi kérdésre: milyen mértékben mutatható ki a Magyar Királyság térbeli megjelenésében és működésében a földrajzi tényezők felismerése és felhasználása. A feldolgozás alapvető koncepciója, hogy a lehatárolt problémakört modellszerű megfogalmazásban tárgyalja, alkalmazva a társadalomföldrajz, a szociálgeográfia és a regionális tudomány, történeti földrajzétól részben eltérő jellegű fogalmi rendszerét és kategóriáit – regionalizmus, regionalizáció, földrajzi erőterek, a térhasznosítás aktivitási térszínei, áramlási irányok és pályák stb. –, mind a nagytérségi összefüggésekben, mind pedig a regionális téregységek vizsgálatában. Ehhez kiemel egy, a felépítésében az egész nagytérségi térstruktúra jellemzőit és összetettségét jól megjelenítő régiót, a Tiszántúlt. A feldolgozáshoz alkalmazott elsődleges szempont volt a regionális összefüggéseknek a Kárpát–medence történeti földrajzi oktatásában is felhasználható, rendszerező értelmezése.