A vastagbél daganatok elleni küzdelemben nem csak a bizonyos életkor feletti populációs szűrésnek, hanem az öröklődő jelleget mutató családok felkutatásának és gondozásba vételének is óriási jelentősége van. A herediter vastagbél daganatok között a Herediter Nonpolipózis Kolorektális Karcinóma fordul elő leggyakrabban. 1997-2006 között klinikánkon 809 újonnan felfedezett vastagbél tumoros beteget szűrtünk HNPCC irányában. Betegeink 4,3%-a tökéletesen teljesítette a módosított Amszterdam Kritériumokat és további 6%-a valamilyen okból HNPCC gyanúsnak minősült. Ezekből az adatokból jól érezhető, hogy a magyarországi vastagbél tumoros betegpopulációban igen nagy számban fordulnak elő herediter jelleget mutató tumoros esetek, amelyek szűrése és gondozása egyáltalán nincs megoldva. Az Amszterdam Kritériumok alkalmazása messzemenően a legkönnyebben megvalósítható és a legtöbb mutáció hordozó család felderítéséhez vezet, önmagában alkalmazva azonban a mutáció hordozó családok körülbelül 30%-ának fel nem ismeréséhez vezet. Ezért az Amszterdam és Bethesda kritérium rendszer elemeinek együttes alkalmazása szükséges ahhoz, hogy lehetőleg majdnem minden HNPCC-re gyanús család felismerése megtörténjen. Amszterdam pozitív családjaink esetén mutáció találati arányunk 77%-nak bizonyult, mely megelőzte az irodalomban ismertetett eredményeket. Munkánk során 10 patogén mutációt és számos eddig ismert és nem ismert polimorfizmust találtunk. A felismert patogén mutációk közül 8 mutációt munkacsoportunk közölt elsőként. Nem tapasztaltunk betegeink között ismételten előforduló mutációkat. Úgy tapasztaltuk, hogy ezek a genetikai eltérések az érintett MMR gének különböző exonjain elszórva helyezkednek el. Ezek alapján úgy véljük, hogy nincs az MMR géneknek olyan prédilekciós helye, ahol a mutációk gyakrabban fordulnának elő. A kiszűrt családok tagjainak rendszeres kontrollja jelentősen kisebb anyagi ráfordítást igényel, mint a már kialakult malignus betegségben szenvedő betegek komplex kezelése.

In the first 7-year period we could include fewer patients into our study than the length of the period would suggest, not only because many of them were dead or unreachable, but a large number of the received questionnaires had to be rejected due to misinterpretation or unreliable data. It must be noted the percentage of HNPCC suspect families (Amsterdam positive and negative) were lower in the first investigation period. In the second period, when all patients completed the questionnaires upon admission with the help of the investigation physician, our results improved significantly. From the shorter second investigation period we could enroll more patients into the study, and the percentage of the HNPCC suspect families also increased notably. Because of the great variety in the appearance of HNPCC and the often misleading replies from the patients, only a family history taken in the presence of an investigation physician can be judged reliable. Based on these considerations we think that the whole investigation period cannot be accepted as a representative sample for population screening. Results from the first period suggested that the prevalence of HNPCC in our region was much lower than it was in reality. The second investigation period much better represents the real-life percentage of HNPCC but the number of patients was low. Further population-wide investigation is needed for the proper statistical analysis of our data. In the course of our study we identified 10 patients carrying a pathogenic mutation from the 809 screened patients with colorectal cancer, which amounts to an incidence rate of 1.2%. When compared to the international data – other publications generally cite 3-5% incidence rates –, our results most probably under-represent the real-life occurrence of HNPCC. The difference may come from the fact that we were unable to test a significant portion of our Amsterdam positive and negative patients, and also, sequencing of hMSH6 was not available in our genetic laboratory. Moreover, we classified all mutations without confirmed pathogenic properties as polymorphisms. Previous literature references generally consider all families meeting the Amsterdam criteria as HNPCC families even if no pathogenic mutations were found. By following this approach we could have reached completely different results. In the more representative second investigation period (2004-2006) the proportion of the undoubtedly Amsterdam positive families was 6%, As regards the whole investigation period, we performed DNA sequencing in 19 patients and from the 9 Amsterdam positive patients we identified a mutation in 7 cases (77%)! From the 10 Amsterdam negative patients genetic mutation was found in 3 (30%). Apparently, we could have missed a significant number of the mutation carrier families (family 2, 3 and 7) by applying only the strict Amsterdam criteria. Indeed, in those families perfectly meeting the Amsterdam criteria the proportion of the confirmed pathogenic mutations was higher, but we still think that genetic screening should be carried out in a more thorough manner, involving all the criteria systems. The mutations we detected are scattered over the exons of the hMLH1 and hMSH2 genes. We found no repetitive mutations, neither sequences with accumulated mutations.