The Interplay of Space and Place: Zora Neale Hurston’s Cultural Spaces
Dátum
Szerzők
Folyóirat címe
Folyóirat ISSN
Kötet címe (évfolyam száma)
Kiadó
Absztrakt
Az értekezés összefoglalója Tér és hely összjátéka: Zora Neale Hurston kulturális terei (The Interplay of Space and Place: Zora Neale Hurston’s Cultural Spaces) Szabó Péter
A disszertáció az afroamerikai írónő és antropológus Zora Neale Hurston kulturális tereit vizsgálja, kitérve tér és hely kölcsönhatásának különböző aspektusaira a Their Eyes Were Watching God és a Jonah’s Gourd Vine című regényekben. A sokáig elfeledett Hurston iránt újjáéledt érdeklődés az afroamerikai irodalmi tradíciót és kulturális identitást kereső afroamerikai közösségben megfigyelhető autentikusság-igénynek köszönhető. Hurston a Harlemi Reneszánsz jelentős alakja volt, és sokan az afroamerikai női írók elődjének tekintik. Amellett, hogy a regények az írónő művészetének csúcsát képviselik, a hurstoni kultúrafilozófia, térfelfogás, illetve az egyedi helyteremtés kiváló példái. Regényeinek gazdagsága és vitalitása a kultúra és az afroamerikai autentifikáció egyénített módozatát tárja elénk, amely egy kulturális univerzum felépítését teszi lehetővé Hurston regényalakjai számára, annak sajátos feszültségeivel együtt. Ez az univerzum a Déllel társított afroamerikai kulturális kontextusba ágyazódik, ugyanakkor sokrétű is, a belső heterogenitásnak és külső kontextusoknak—például a fehér szocio-kulturális környezetnek—köszönhetően. A két regényben Hurston különböző paradigmákat bont ki. Ezek közül a legfontosabbakat és legjellemzőbbeket választottam ki részletesebb elemzésre, mivel egyedülálló szerepet játszanak Hurston tereinek feltárásában: ilyen a modernista nem-hely (nonplace), amely a kulturális teret a Harlemi Reneszánsz jegyébe állítja; a religio-kulturális tér, amely egyedi afroamerikai kozmológiai gondolkodásmódot mutat be; illetve a társadalmi nem tere, amelyben a női karakterek szubjektivációja nyer megerősítést a panoptikus szocio-politikai kontextus ellenére is. Az egymást átfedő terekből kiindulva megvilágítottam a két regény olvasása során Hurston filozófiájának gyakorlati megvalósulását: terei afroamerikai artefaktumokat tartalmaznak, amelyekre játékos módon épít, és olyan afroamerikai kozmológiából és népi kultúrából eredeztethető technikát alkalmaz, amely a regényalakokat autentikus kulturális térben helyezi el. További közelítésben pedig Hurston helyteremtésének stratégiáját vizsgáltam a regényalakok szubjektivációjában és kulturális bemerítkezésében játszott szerepe szempontjából. Hurston terei látszólagos rigiditásuk ellenére is dinamikusak. A tér és a hely kölcsönhatása oly módon viszi színre a közöttük végbemenő interakciót, hogy biztosítja az individuális helyek létének indokoltságát a szociális tér különböző aspektusainak tekintetében. Kapcsolatukat Hurston interrelációként konceptualizálja, nem pedig hierarchikus viszonyként. Ez az afroamerikai minta a tradicionális call-and-response dialogicitást követi, amely során a peremhelyek kiegészítő kategóriák és az afroamerikai kultúra szükséges kipányvázottságát biztosítják.
Dissertation Summary The Interplay of Space and Place: Zora Neale Hurston’s Cultural Spaces Péter Szabó
The dissertation investigates African American writer and anthropologist Zora Neale Hurston’s cultural space. More specifically, different aspects of the interplay of space and place are studied in two of her novels: Their Eyes Were Watching God (1937) and Jonah’s Gourd Vine (1934). The need for authentication perceptible in the African American community in search for an African American literary tradition and cultural identity is responsible for the renewed interest in the long-forgotten Hurston—a prominent figure in the Harlem Renaissance and a forebear of African American women writers. Besides representing the peak of her art as a novelist, the novels under discussion present fine examples of her philosophy of culture, conceptions of space, and ways of place-construction. The richness and vitality of her novels denote a particular view of culture and an African American way of authentication that enable her to construct a fulfilling cultural universe for the individual, with/despite inbuilt tensions. The cultural space Hurston establishes is embedded in an African American cultural context associated with the South; at the same time, however, her cultural space proves to be diverse, due to inward heterogeneity and external contexts (e.g., a white socio-cultural frame). In the two novels Hurston’s different spatial paradigms unfold. I have chosen paradigms that are, perhaps, the most relevant and characteristic ones and play a singular role in revealing Hurston’s cultural space: I have therefore dealt with her Modernist nonplaces, which signify her cultural space especially in relation to the Harlem Renaissance, her religio-cultural space, which denotes unique African American cultural/cosmological thinking; as well as her gendered space, in which her female protagonists reassert their subjectivities despite a panoptic socio-spatial context. On the basis of the overlapping spaces, I have identified the practical implementation of Hurston’s cultural philosophy in her two novels from a cultural-spatial point-of-view. Her cultural space contains and builds upon African American cultural artifacts in a playful, unfixed manner, and this technique pertains to including African American methodology of cultural inclusion. In this way, Hurston consciously employs a technique to revitalize her fictional subjects by recontextualizing and embedding them in an authentic cultural space rooted in African American cosmology and folk culture. In particular, I have examined Hurston’s strategy of place-construction with view of its instrumentality in subjectivation and cultural immersion of her protagonists. Hurston’s cultural space proves dynamic despite apparent rigidity. The interplay of space and place dramatizes interaction between them in a way that ensures justification of places regarding the different aspects of social space. Hurston conceptualizes their relation as interrelation and not as superimposition of space over place. The ultimately African American pattern follows the traditional call-and-response dialogicity, whereby places, supposedly of the margin, are complementary categories that embody necessary tethering of the African American cultural core.