Jelen diplomamunkában a PFGE, mint modern molekuláris epidemiológiai módszer alkalmazásáról számolok be a hazai állategészségügyi diagnosztikában. Egy fontos szarvasmarha- és juh kórokozó vizsgálatát tűztük ki célul a saját fejlesztésű módszer segítségével.Az izolátumok genetikai rokonságának vizsgálatára a PFGE módszert vezettük be, melyet az irodalmi protokollból kiindulva magunk dolgoztunk ki. Munkánk során 94 izolátumot dolgoztunk fel, amelyek az ország több különböző telepéről származtak. Az izolátumok egy része szűrővizsgálatból az állatok genitáliáiról, míg a másik része betegállatok tüdejéből származott. A módszer segítségével felmértük az izolátumok genetikai diverzitását. A vizsgálat során igazoltuk, hogy az invazív fertőzéseket okozó és a kolonizáló kommenzalista törzsek genetikai rokonásukat tekintve jól elkülöníthetők. A törzsek gazdafaj szerint is elkülönülnek. A kapott adatok szerint a Histophilus somni több törzse lehet egyidejűleg jelen egy állományban. A vizsgált területeken is több törzs egyidejű jelenlétét igazoltuk, amelyek terjedésében szerepe lehetett a közös legelőterület használatnak; valamint az állat- és takarmányszállítás szerepe sem kizárható. Néhány esetben, ha figyelembe vesszük az időbeli távolságot az egyes rokonnak bizonyult invazív izolátumok között, látható, hogy ezek a törzsek hosszú távú perzisztálásra képesek. Adataink alapján azt is láttuk, hogy az invazív fertőzést okozó törzsek között kisebb volt a genetikai variabilitás, mint a látens fertőzést okozó törzsek között. A munka bemutatja a PFGE alkalmazhatóságát az állategészségügyi diagnosztikában, valamint példaként szolgálhat további állategészségüggyel kapcsolatos felhasználási területekhez. A módszer hasznosítható a fertőzés forrásának azonosításában és terjedésének felderítésében, emellett hasznos információt szolgáltathat a légutakból izolált invazív kórokozó törzsek kimutatása során, így a megelőző/védekező eszközök kidolgozásának fontos eszköze lehet.