A büntetőjog az emberi, társadalmi kapcsolatok rendjének megőrzése szempontjából alapvető jelentőségű. Kiemelkedő funkcióval bír az emberek közösségi együttélésének védelme érdekében, és egyik legfontosabb funkciója, hogy a jogsértéseket a jövőben megelőzze. Ezt a jogsértések tiltásával és szankcionálásával szolgálja. Feladata a társadalmi rend alapértékeinek védelme, oltalmazása. Emellett a büntetőjog jelenti a legszigorúbb és a legsúlyosabb beavatkozást az egyéni szférába, és csak a legsúlyosabb jogsértésekre legutolsó eszközként legitim, vagyis a legvégső esetben a legutolsó eszköz.
De vajon a büntetőjogon belül mi lehet a legutolsó, a legsúlyosabb eszköz a társadalom védelmére, mi lehet a legszigorúbb szankció, melyet az állam még alkalmazhat? Dolgozatom ennek a kérdésnek jár utána. A dolgozatomban a bevezető gondolatokat követően az egyetemes illetve a magyar történeti áttekintésben vizsgálom meg a halálbüntetés folyamatát, ezt követően-kapcsolódba az előző fejezethez- a halálbüntetés megítélését vizsgálom meg a filozófiai gondolkodók szemszögéből. A negyedik fejezetben az argumentumokat elemzem, és állítom szembe az érveket, ellenérveket. Az ötödik fejezetben a halálbüntetés eltörlésének hazai módját, azon belül is az alfejezetekben a 23/1990 (X. 31.) AB határozatot, és az Alkotmánybíróság határozatáról szóló különvéleményeket és párhuzamos véleményeket taglalom. A hatodik fejezetben Magyarország kötelezettségvállalásait elemzem a téma szempontjából a nemzetközi egyezményekben. A hetedik fejezetben a justizmord igazságszolgáltatásban gyakorolt hatását vizsgálom. A nyolcadik fejezetben a halálbüntetés mai jogrendszerekben elfoglalt szerepét, gyakorlatát elemzem. A kilencedik fejezet tartalmazza az összegzést.