Cardiovascular and cerebrovascular diseases are still the leading cause of death in the developed world. Activated platelets are fundamentally involved in the pathomechanism of thrombotic complications in these diseases. That is why the investigation of activated platelets has become more obvious in the daily routine. Our primary goal was to detect increased platelet activation in time that occurs often in acute or chronic vascular disorders or induced by invasive therapeutic intervention in such states. In this present study, we found that in type 2 DM and obese patients, platelet and soluble P-selectin levels were significantly elevated compared to the findings in healthy controls, but the most studied P-selectin gene polymorphism (Thr715Pro) did not affect plasma soluble P-selectin values in the patient groups. In DM patients divided into different subgroups according to several demographical variables, the levels of soluble P-selectin still did not vary notably according to their genotype for this polymorphism. In patients with stable angina, significantly increased levels of PMPs, platelet P-selectin and platelet-monocyte aggregates were measured compared to angina patients underwent catheterization alone. However, soluble P-selectin levels did not show marked difference between the two study groups. Thus, the measurement of PMP levels can be considered as an early sensitive activation marker to detect platelet activity right after invasive cardiological interventions. In vitro, FXIII-A2 was not expressed from its intracellular localization on washed platelets activated by TRAP. Thus, surface-bound FXIII on stimulated whole blood platelets is of plasma origin. The presence of γA/γ’ fibrinogen significantly potentiated the binding of purified FXIII-A2B2 on stimulated washed platelets, but no FXIII-A positivity was seen without this type of fibrinogen or with fibrinogen having γA-chain only. Accordingly, plasma FXIII is unable to bind directly to the activated platelet surface, and significant binding of non-active FXIII occurs only when GPIIb/IIIa receptor-bound fibrinogen with γ’-chain is present. Analysis of FXIII binding to platelets may be an additional sensitive activation marker in the future.

A kardio- és cerebrovaszkuláris betegségeket napjaikban is vezető halálokként tartjuk számon a fejlett országokban. Az aktíválódott vérlemezkék alapvető szerepet játszanak az ezekben a betegségekben bekövetkező trombotikus komplikációk pathomechanizmusában. Ezért van olyan nagy jelentősége az ilyen vérlemezkék kimutatásának a napi rutindiagnosztikában. Vizsgálataink során a 2-es típusú cukorbetegségben szenvedő betegekben, illetve túlsúlyos egyénekben a vérlemezkék felszíni P-szelektin, valamint annak szolubilis formájának mennyiségét szignifikánsan emelkedettnek találtuk szemben az egészséges kontroll személyekben mért értékekkel. A legvizsgáltabb P-szelektin gén polimorfizmus (Thr715Pro) egyik betegcsoportban sem befolyásolta szignifikánsan a szolubilis P-szelektin plazma szintjét. A cukorbetegek esetén a különböző betegparaméterek alapján kialakított alcsoportokban a szolubilis P-szelektin szintje - a genotípus alapján - továbbra sem különbözött jelentős mértékben. Stabil anginában szenvedő betegekben szignifikánsan megemelkedett volt a vérlemezke-eredetű mikropartikulák mennyisége, a thrombocyta felszíni P-szelektin és a vérlemezke-monocyta aggregátumok aránya ellentétben olyan, szintén anginás betegekkel, akik “csak” diagnosztikai katéterezésen estek át. Ugyanakkor a szolubilis P-szelektin mérése jelentős különbséget nem mutatott a két betegcsoport között. Ezek alapján a thrombocyta-eredetű mikropartikulák vizsgálata egy érzékeny korai vérlemezke aktivációs markernek tekinthető az invazív kardiológiai beavatkozásokkor aktíválódott vérlemezkék vizsgálatára. In vitro kísérleteinkben, a thrombocyták intracelluláris részében lévő FXIII-A2 nem expresszálódott a TRAP agonistával aktivált mosott thrombocytákon. A teljes vérben vizsgált aktivált vérlemezkékhez kötődő FXIII ezek alapján plazma eredetű. A γA/γ’ láncú fibrinogén jelenléte szignifikánsan növelte a tisztított FXIII-A2B2 kötődését az aktívált mosott vérlemezkék fekszínén, de a FXIII-A pozitivitás nem volt mérhető ennek a fibrinogénnek a hiányában, vagy olyan fibrinogénnel, aminek csak γA lánca van. Ez alapján úgy tűnik, hogy a plazma eredetű nem aktivált FXIII nem képes közvetlenül kötődni az aktív vérlemezkékhez, és jelentős FXIII kötődés csak a GPIIb/IIIa receptorhoz kötődő fibrinogén γ’-láncán keresztül lehetséges. A FXIII kötődésének vizsgálata egy újabb thrombocyta aktivációs marker lehetőségét vetheti fel a későbbiekre.