A tanulmányunk célja az volt, hogy az atorvastatin lipid paraméterekre, különös tekintettel a HDL-re, valamint a HDL remodellingjében szereplő LCAT és CETP aktivitására gyakorolt hatását vizsgáljuk, és hogy ezek hogyan befolyásolják a HDL-hez kötött antioxidáns enzim, a paraoxonáz aktivitását. A vizsgálatunkba 33 II.a és II.b típusú primer hyperlipoproteinaemiás beteg került bevonásra. A betegek 3 hónapig napi 20 mg atorvastatin kezelésben részesültek. A kezelés előtt és után a lipid paraméterek mellett megmértük a szérum paraoxonáz koncentrációját és aktivitását, az oxLDL szintjét, valamint az LCAT és CETP aktivitását. Az atorvastatin kezelés szignifikánsan csökkentette a koleszterin, a triglicerid, az LDL-C és az apoB szintjét, míg nem befolyásolta a HDL és az apo A-I szintjét. A paraoxonáz specifikus aktivitása, a PON/HDL hányados és az LCAT aktivitás szignifikánsan emelkedett, míg az oxLDL szintje és a CETP aktivitása szignifikánsan csökkent. Összefoglalásképp elmondhatjuk, hogy az atorvastatin hatással lehet a HDL összetételére és funkciójára, és valószínűleg ezen keresztül emeli a paraoxonáz aktivitását és csökkentheti az atheroszklerózis kialakulását. A munkám másik részében az uncoupling protein-2 (UCP2) β-sejtekben betöltött szerepét vizsgáltuk. Az UCP2 a β-sejtek ATP szintjének befolyásolása révén szabályozza az inzulin szekréciót. Az UCP2 hiányában az egerekben javul a glükóz szint szabályozás, míg az UCP2 fokozott expressziója gátolja a glükóz stimulált inzulin szekréciót. Ezen megfigyelések hozzák kapcsolatba az UCP2-t és annak meglepő evolúciós szerepét a β-sejt funkciózavarral 2-es típusú diabetesben. Vizsgálatunk során magasabb reziduális szérum inzulin szintet és a zsíranyagcserében csökkent változást találtunk az éheztetett ucp2-/- egerekben. UCP2 hiányában éhezéskor kezdetben perifériás lipolízis és hepatikus zsír akkumuláció jön létre a vártnál kisebb mértékben, viszont elhúzódó szteatózisban tetőzik, amely a máj csökkent zsírsav felhasználására és eltávolítására utal. Összefoglalásként megállapítjuk, hogy az UCP2 által szabályozott inzulin szekréció fiziológiás mechanizmusa az éhezésre adott válasznak.

The aim of our study was to examine the influence of atorvastatin on lipid parameters, particularly on HDL, and on the activity of LCAT and CETP and how they affect the activity of the HDL-associated antioxidant enzyme paraoxonase. Thirty-three patients with types II.a and II.b primary hyperlipoproteinemia were enrolled into our study. The patients received atorvastatin, 20 mg daily, for 3 months. In addition to the lipid parameters we measured the serum paraoxonase activity and concentration, oxidized LDL, LCAT and CETP activities. Atorvastatin significantly reduced the levels of cholesterol, triglyceride, LDL-C and apoB, while it did not influence the levels of HDL-C and apo A-I. The increases in serum PON-specific activity, PON/HDL ratio and LCAT activity were significant, while oxLDL and CETP activities were significantly decreased. Atorvastatin may influence the composition and function of HDL, thereby possibly increasing the activity of paraoxonase and preventing atherosclerosis. In the other part of my experiments we studied the role of uncoupling protein-2 (UCP2) in pancreatic β-cells. UCP2 regulates insulin secretion by controlling ATP levels in beta-cells. Although UCP2 deficiency improves glycemic control in mice, increased expression of UCP2 interferes with glucose-stimulated insulin secretion. These observations link UCP2 to beta-cell dysfunction in type 2 diabetes with a perplexing evolutionary role. We found higher residual serum insulin levels and blunted lipid metabolic responses in fasted ucp2-/- mice. In the absence of UCP2, fasting initially promotes peripheral lipolysis and hepatic fat accumulation at less than expected rates but culminates in protracted steatosis, indicating diminished hepatic utilization and clearance of fatty acids. We conclude that UCP2-mediated control of insulin secretion is a physiologically relevant mechanism of the metabolic response to fasting.