A Melitaea phoebe elterjedéséről általánosságban azt mondhatjuk, hogy az euroszibériai (policentrikus, boreo-montán) fajok közé sorolható. Gyakran nyílt, xerotherm jellegű élőhelyeket népesít be, míg a Melitaea telona taxonómiai önállósága csak az utóbbi években, a Melitaea phoebe-től markánsan elkülönülő lárvális tulajdonságai alapján bizonyosodott be. A Melitaea telona elterjedéséről általánosságban azt mondhatjuk, hogy egy viszonylag nagy, de szaggatott elterjedésű pontomediterrán (policentrikus) faj legészaknyugatibb populációcsoportja. Populációi elsősorban félszáraz gyepekben, sztyeppréteken, erdőssztyepp élőhelyeken fordulnak elő. A Melitaea telona kovacsi („Melitaea phoebe kovacsi”) a faj többi populációjához viszonyítva a sötétebb, erőteljesebb rajzolatú alakok közé tartozik. Jellemző rá az elülső szárny markáns, sötét mediális szalagja és a szárnyak tövének erőteljes sötét rajzolata, különösen a fonákon. Azokon a területeken, ahol a M. phoebe és a M. telona együtt fordul elő, a nagy tarkalepke egyenletes diszperziójú, nagyobb vagilitásának megfelelően. Ezzel szemben a Kovács-tarkalepke szűkebb területi gócokban, a tápnövény tömeges termőhelyein, lokálisan nagy egyedsűrűséget érhet el. Az enzim-polimorfizmus vizsgálata a M. phoebe és a M. telona kovacsi hazai populációiban, egyértelműen kimutatta a két faj közötti magas szintű genetikai differenciálódást. Célkitűzésem az volt, hogy megállapítsam a két faj differenciálódásának mértékét a szárnyakon kiválasztott jellegek alapján ill. a fenotípusos variancia megoszlását. A vizsgálat során azokat a mintákat használtam, amelyeknek genetikai analízise is megtörtént. Így párhuzamot tudtam vonni a genetikai és a fenotípusos variancia szerkezete, és az eltérés mintázata között. Dolgozatomban összesen 163 hím egyed szárnyának elemeztem szárnyméretét, alakját ill. mintázatát, morfometriai vizsgálatok elvégzésével, majd ugyanezen egyedek enzimpolimorfizmus vizsgálatát is elvégeztem. A vizsgálatok eredményei alapján megállapítottam, hogy mindkét faj esetében jelentős mértékű a populáción belüli variancia, de ezzel párhuzamosan számottevő a populációk közötti differenciálódás mértéke is. Ezen megállapításaimat mind az egyváltozós, mind a sokváltozós analízisek alátámasztották. Az eredmények nem egyértelműek a két faj differenciálódását illetően a szárnyak morfometriai jellegei alapján. A főkomponens analízisek alapján nincs egyértelmű elkülönülés a fajok között, ugyanakkor a diszkriminancia és kanonikus változó analízis (morfometriai adatokra) illetve az assignment-teszt (genetikai adatokra) igen magas hatékonysággal sorolta be az egyes egyedeket a két fajba illetve a megfelelő mintákba. A fajok közötti differenciálódás határozottan jelentkezett mind a Mahalanobis távolságok alapján szerkesztett fenogram, mind pedig a Nei-féle távolságok alapján szerkesztett dendrogram alapján. A különböző módszerek eredményei közötti ellentmondás feltehetően az egyedek magas szintű varianciájára vezethető vissza. Összességében kijelenthetem tehát, hogy azok a többváltozós módszerek, amelyeknek alapvető célja a csoportok közötti különbségek megállapítsa, a különböző algoritmusok segítségével, egyértelmű elkülönülést mutattak a M. telona kovacsi és a M. phoebe között. Az általam kimutatott morfometriai differenciálódás a két faj között összhangban van a genetikai analízisek eredményeivel. Az enzimpolimorfizmus vizsgálata ugyanis egyértelmű genetikai differenciálódást mutatott ki a M. phoebe és a M. telona kovacsi hazai mintái között. Mindezek az eredmények alátámasztják a M. telona faji státuszát.