A folyami szitakötők (Odonata: Gomphidae) kibújási időszaka alatt bekövetkező nagy mértékű mortalitás fő okozói a nádi énekesmadarak. Az általuk hátrahagyott izolált szárnyak beható tanulmányozása természetvédelmi szempontból előnyös módszer, mivel nem szükséges a kifejlett állat befogása az adott terület szitakötő–fanunájának felderítéséhez. Ehhez elengedhetetlen a szárnyak szerkezetének pontos ismerete. Dolgozatomban két fajt, a feketelábú szitakötőt (Gomphus vulgatissimus) és a sárgás szitakötőt (Gomphus flavipes) tanulmányoztam a különböző szárnybélyegek alapján, és olyan bélyegeket kerestem, melyek által egyértelműen elkülöníthetők egymástól. Vizsgálataim során 9 kvantitatív és 8 kvalitatív bélyeget mértem le mindkét faj hím ivarú egyedeinek szárnyain, és az így kapott értékeket összevetettem az átlag–, minimum–, maximum–, szórásértékek alapján. A méréseket digitális tolómérő segítségével a szárnyakról készített fényképeken végeztem. Az adatokat táblázatokba és diagramokba rendezve elemeztem. A megvizsgált bélyegek közül három bélyegnél tapasztaltam jelentősebb eltérést, amelyek által elkülöníthetőek lehetnek a fajok.