A sók felhalmozódása (különösen a nátriumsóké) az ökoszisztémákra nézve az egyik legnagyobb fiziológiai veszély. A só megzavarja a növények növekedését azzal, hogy korlátozza a tápanyag-felvételt és rontja a növény rendelkezésére álló víz minőségét. Hatással van a talajban található organizmusok anyagcseréjére is, és a talaj termékenységének jelentős csökkenéséhez vezet. A talaj kiterjedt szikesedése a növények sorvadását idézi elő az ozmózisnyomás növekedése és a só mérgező hatása miatt. A magas sótartalmú élőhelyek kiterjedése egyre nő, így indokolt behatóan vizsgálni a növények sóval szembeni válaszreakcióinak élettani alapjait. A diplomamunkám témaválasztása az előbbiek következményének tekinthető, a Crocus-ok vegetatív szerveinek (levél) só-stressz hatására mérhető változásait vizsgáltam. A kísérleteket a Cataniai Agrártudományi Egyetem kísérleti farmján történtek egy üvegházban. Tizenhárom vadon termő Crocus faj és a Crocus sativus L. változásait kísértem végig. Az őszi virágzású fajok, vagyis a Crocus goulimyi, a Crocus laevigatus, a Crocus ligusticus, a Crocus serotinus, a Crocus specoius és a Crocus vernus, valamint a tavaszi virágzású fajok, azaz a Crocus biflorus, a Crocus corsicus, a Crocus fleischeri, a Crocus korolkowii, a Crocus minimus, a Crocus olivieri és a Crocus versicolor hajtásán és levelén történő morfológiai változásokat követtem nyomon.