Egy-egy táj flórájának alapos ismerete alapvető fontosságú bizonyos növényföldrajzi kérdések megválaszolásához, természetvédelmi célok megfogalmazásához, táj-, vegetáció- és flóratörténeti események, folyamatok tisztázásához, stb. Dolgozatomban a növényföldrajzi értelemben vett Tiszántúl (Crisicum) egyik marginális helyzetű területén, a Taktaközben végzett vizsgálataim eredményeiről számolok be. Az elmúlt három év során (2007-2009) folytatott terepmunkának köszönhetően regionális és országos léptékben is értékes fajok előfordulásait sikerült regisztrálnom. Emellett értékes adatokat ismertem meg számos a területen megfordult szakember szóbeli közlései útján is. Nem csupán a ritkaságoknak szenteltem figyelmet, hanem a gyakoribb fajok előfordulásait is regisztráltam. Irodalmi források áttekintésével a Taktaközre vonatkozó publikált adatokat is összegyűjtöttem. Dolgozatom rendhagyó módon három enumerációt tartalmaz. Az Enumeráció 1. azokat az irodalmi adatokat tartalmazza, melyeket aktuálisan nem tudok megerősíteni, az Enumeráció 2. a Taktaközben gyakoribb fajok listája, míg az Enumeráció 3. a valamilyen szempontból figyelemreméltó fajok listája ill. ezek irodalmi és aktuálisan ismert előfordulási adatainak katalógusa. A publikált, de aktuálisan meg nem erősített adatok száma 99. A gyakoribb fajok listája 341, míg a ritkább, érdekesebb fajoké 86 fajt tartalmaz. Ez összesen 526 fajt jelent. Az aktuálisan ismert fajok közt 20, míg a meg nem erősített irodalmi adatok közt további 10 védett fajt találunk. Figyelemreméltóak többek közt a terület morotváin található úszólápok növényei (Thelypteris palustris, Carex pseudocyperus), a tájban elszórtan jelenlévő sziki fajok sokasága (Peucedanum officinale, Aster sedifolius, Plantago maritima, Limonium gmelinii, stb.), az elsősorban belvizes szántókon előforduló iszaplakók (Elatine spp., Callitriche palustris, Lindernia procumbens, stb.), a középhegységi területeken elterjedt, Alföldön ritka vagy szórványos fajok (Dryopteris filix-mas, Circaea lutetiana, Galeobdolon luteum, Carex sylvatica, stb.). A prügyi öregtemetőben Rosa villosa, a tiszadobi Tisza ártéren a Matteuccia struthiopteris előfordulása számít „szenzációnak”. A Tisza árterén emellett jelentős tőszámmal van jelen a Leucanthemella serotina, a Leucojum aestivum és az endemikus Armoracia macrocarpa. A Taktaköz flórájának további vizsgálatát szükségesnek vélem, mivel az eddigi eredmények rámutatnak, hogy a terület számottevő értékeket őriz. Emellett, mint minden tájban, itt is a lehető legalaposabb megismerésre kell törekedni a bevezető mondatokban felsorolt szempontok miatt.