A holyvák (Staphylinidae) a bogarak rendjének (Coleoptera) legfajgazdagabb családja. Világszerte mintegy 47500 leírt fajuk ismert. Magyarországon több mint 1200 fajukat mutatták ki. A taxon az identifikációs problémák miatt kevéssé kutatott. Vizsgálataim célja az egykori debreceni Nagyerdő térségében élő holyvafauna feltérképezése volt különböző korú tölgyerdő állományokban és különféle telepített, nem őshonos állományokban. Négy különböző korú tölgyesben voltak mintavételi helyek: fiatal telepített tölgyes (1-5 éves), közepesen fiatal telepített tölgyes (10-15 éves), középkorú tölgyes (40-60 éves), idős állományú tölgyes (100 év fölötti), valamint 3 tájidegen erdőtelepítésben (akác, erdei fenyő, vörös tölgy). A mintavétel talajcsapdázással történt májustól októberig, 6 alkalommal. A vizsgálatok során 57 faj 790 egyede került elő. Legnagyobb egyedszámban a Magyarországon gyakori fajok, mint az Ocypus nitens (Schrank, 1781), az Ontholestes haroldi (Eppelsheim, 1884) és a Tasgius melanarius (Heer, 1839) fordultak elő. Ezen kívül találtunk az élőhely sajátosságaira kifejezetten jellemző fajokat is, például az Atheta (Alaobia) scapularis (Sahlberg, 1831), az Ilyobates bennetti Donisthorpe, 1914, az Ilyobates nigricollis (Paykull, 1800) és a Zyras haworthi (Stephans, 1832). A nem őshonos erdők összesített fajszáma (22) jelentősen elmarad a különböző korú tölgyerdő állományok összesített fajszámától (55).