A világon egyre nagyobb népszerűségnek örvend a csirkehús. A termelés növekedése folyamatos volt az elmúlt években és hasonló trendet fog követni a közeljövőben is. Magyarországon a baromfihús a legnépszerűbb húsféleség ezen belül is a fogyasztásból a legnagyobb arányt a csirkehús teszi ki. Területi lekötést és környezeti terhelést figyelembe véve a vágócsirke hízlalás a leghatékonyabb ágazat ma a világon. Nyugodtan kijelenthetjük, hogy ha az emberiség élelmiszer ellátásáról van szó, akkor ennek a leghatékonyabb módja a baromfiágazattal képzelhető el. A brojler csirke hízlalás átlagos naturális hatékonysági mutatói hazánkban gyengébbnek mutatkoznak, mint más nyugat-európai országokban. Amennyiben nincs torzulás ezekben a jelzőszámokban, akkor komoly tartalékok vannak az ágazatban hazánk csirke hízlalását illetően. Dolgozatom célja, hogy egy adott vállalkozás termelésének hatékonyságát igazoljam, az esetleges tartalékokat feltárjam, illetve az egyes költségtényezők szerepének súlyát megfelelően tisztázzam. Vizsgálataimat adott gazdaság üzemsoros adatai alapján 2006. január és 2009. szeptember közötti időszakra vonatkozóan végeztem el, amely összességében 21 rotációra terjedt ki. Naturális hatékonyság tekintetében a három legfontosabb mutatót vizsgáltam; elhullási arány, takarmányértékesítés és vágáskori testtömeg. Az adott vállalkozás naturális hatékonysági mutatóit összehasonlítottam a hazai és a versenytársak (nyugat-európai országok) naturális hatékonyságával. Ez alapján megállapítható, hogy mely területen vannak tartalékai a vizsgált vállalkozásnak. Ezzel összefüggésben kijelenthető, hogy jelentős tartalékok mutathatók ki a takarmányértékesítés területén. Ezt követően egy általam készített kalkulációs modell segítségével szcenárió elemzéseket végeztem a naturális hatékonysági mutatók gazdasági mutatókra gyakorolt hatását illetően. Ennek során elemeztem a vállalkozásra, valamint a versenytársakra jellemző naturális hatékonysági mutatók különböző állapotainak hatásait is. Végül megvizsgáltam – ceteris paribus – a takarmányértékesítés, az elhullási arány, illetve a vágáskori testtömeg esetén mutatkozó tartalékok kihasználása révén realizálható gazdasági változásokat.