Munkám során olyan kompetíciós rendszer kidolgozás volt a célunk, ami használható foszfonátcsoportot tartalmazó ligandumok nagy protonálódási állandóinak meghatározására. Ehhez olyan fenolátszármazék ligandumokat kerestünk, amelyek rendelkeznek egy nagy pH-n lejátszódó protonálódási folyamattal, így indikátor ligandumként jöhetnek szóba méréseink során. A fenolát származékokat úgy válogattuk meg, hogy azok első protonálódási állandói segítségével a log K1H = 11,48 (2-hidroxi-5-szulfo-benzoesav (szulfoszalicilsav)) log K1H = 14,80 (2-hidroxi-3-metil-benzoesav) tartományt tudjuk lefedni. A módszer kidolgozásához és validálásához egy egyszerű, két ligandumból álló rendszert, a szulfoszalicilsav és foszfát ligandumok egyensúlyi rendszerét választottuk. Irodalmi adatok alapján ezen ligandumok protonálódási állandói közvetlen pH-potenciometriás és UV-látható spektrofotometriás módszerek segítségével is meghatározhatók, így lehetőségünk nyílt a közvetlen és közvetett (kompetíciós) módszerek segítségével kapott adatok összehasonlítására. A vizsgálatainkat a ligandumok protonálódási állandóinak meghatározásával kezdtük. A szulfoszalicilsav esetére a pH-potenciometriás módszerrel (log K1H(SSal) = 11,50) és az UV-látható spektrofotometriás (log K1H(SSal) = 11,78) módszerekkel 0,15 M NaCl ionerősség mellett 25 oC-on meghatározott állandók egyezése elfogadhatónak mondható. Mivel a foszfát ligandumnak nincs elnyelése az UV-látható tartományban, így ebben az esetben a protonálódási állandókat csak pH-metriás módszerrel határoztuk meg (log K1H(foszfát) = 11,65). A szulfoszalcilsav – foszfát kompetíciós rendszer vizsgálatát pH-potenciometriás módszerrel is elvégeztük. Ezen vizsgálat során a titráló edényben mindkét ligandum, nagyjából azonos koncentrációban volt jelen. A számolásaink során (PSEQUAD program segítségével) a szulfoszalicilsav ligandum protonálódási állandóját állandó értéken tartottuk, míg a foszfát ligandum első protonálódási állandóját finomítottuk. A számolásaink eredménye azt mutatta, hogy a két ligandum nem lép kölcsönhatásba egymással, mivel a titrálási görbéből jó egyezéssel tudtuk visszaszámolni a foszfát ligandum protonálódási állandóját (log K1H(foszfát = 11,79). A szalicilsav (HSSal2- forma) foszfát ligandummal történő UV-látható spektrofotometriás titrálása során a szulfoszalicilsav abszorpciós spektrumának változását követve, ugyancsak sikerült meghatározni az említett állandót (log K1H(foszfát) = 11,47), ami jó egyezésben van a ligandum független módszerrel meghatározott állandójával. Ezek alapján elmondhatjuk, hogy a foszfát ligandum közvetlen és kompetíciós módszerrel kapott protonálódási állandói jó egyezésben vannak, így az általunk javasolt módszer használható lehet foszofnátcsoportot tartalmazó ligandumok nagy protonálódási állandóinak meghatározására. Érdemes megemlíteni, hogy a módszer teljesítőképességét további ligandumok vizsgálatával a közeljövőben még ellenőrizni kívánjuk. Ezen túl, az általunk javasolt ,,indikátor ligandumok" használhatók lehetnek 1H- és 31P-NMR módszerrel történő protonálódási állandók meghatározására is (a pH-indikátoraként), amivel ugyancsak a későbbiek során kívánunk részletesen foglalkozni.