A tej az emberiség egyik legtermészetesebb tápláléka. A tej beltartalmára, a genetikai faktorokon kívül még sok más tényező (pl.: takarmányozás, tartás, egészségi állapot, stb.) is hatással lehet. Munkám során, célul tűztem ki, hogy megvizsgáljak, hat tejhasznú szarvasmarhafajta tejének az ásványianyag-tartalmát. A vizsgálataim során arra kerestem a választ, hogy hogyan alakul a tej makro- és mikroelem-tartalma és hogyan változik a tej összetétele a laktáció folyamán. Erre lehetőséget biztosított számomra a gyulavári Körös-Maros Biofarm Kft., ahol azonos tartási és takarmányozási feltételek mellett vizsgálhattam holstein-fríz, jersey, brown-swiss, ayrshire, norvég vörös és svéd vörös tehenek tejét. A mintákat TRU-TEST tejmérő berendezéssel vettük. A makro- és mikroelem-tartalom meghatározását a Debreceni Egyetem Agrártudományi Centrumának Élelmiszertudományi, Minőségbiztosítási és Mikrobiológiai Intézetben végeztem el. A minta előkészítésénél KOVÁCS et al. (1996.) által kidolgozott módszerét adaptáltam. Az elemtartalom meghatározásához induktív csatolású plazma optikai emissziós spektrométert (ICP-OES) használtam. Munkám során elemeztem a tejminták makroelem-tartalmát (Ca; K; Mg; Na; S), illetve a következő mikroelemek részarányát: Cu; Li; Sr; Zn. Az általam vizsgált fajták közül a jersey tehenek tejében főleg a kalcium és a magnézium esetében szignifikánsan nagyobb mennyiségben voltak jelen a többi fajtához képest. Ugyanakkor, a jersey-től származó minták kálium-tartalmát a többi genotípus megelőzte. Átlagosan a brown-swiss teje tartalmazta a legkevesebb makroelemet. Mikroelemek esetében viszont nincs a genotipusok között jelentős különbség. Az eltérő időben gyűjtött minták összevetésekor megállapítható, hogy májusban volt a legnagyobb az elemkoncentráció, kivéve kén és foszfor esetében. A Ca:P arány mind a hat fajta esetében optimálisnak mondható, míg a K:Na arány kiemelkedő K túlsúlyt mutatott.