Bevezetés A 21. század rohamos ütemben fejlődő világában a globalizáció számos kihívás elé állítja a gazdaságokat és a szinte naponta változó technológiai újításokkal alighanem képtelenség lépést tartani. Az innováció az Európai Unió gazdasági fejlődésének legfőbb mozgatórugójává vált, szerepe az utóbbi években lényegesen felértékelődött, sőt, 2009-et az EU-ban hivatalosan is a kreativitás és az innováció évének kiáltották ki. Az Európai Unió innovációs teljesítménye sajnos nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket; a 2000-es lisszaboni, majd a 2005-ös posztlisszaboni stratégia célkitűzései kudarcot vallottak, igaz a kutatásra és fejlesztésre fordított beruházások növelésével az Unió lemaradása legfőbb riválisaihoz képest (az USA és Japán) valamelyest csökkent. A 2008-as gazdasági válság következtében az innováció elsődleges szerephez jutott, hisz az Európai Unió ebben látja a recesszióból való mielőbbi kilábalás lehetőségét. Új munkahelyek teremtésével, az innovációs környezet előtérbe helyezésével, a k+f beruházások fokozásával a gazdasági versenyképesség fellendülését szeretnék elérni. Az az általános megállapítás, hogy igaz az EU27 „tradicionálisan erős új ötletek kialakításában, azok piacra vitelében már kevésbé sikeres.” (DOMOKOS, 2009). Magyarország innovációs teljesítménye sajnos számos mutatóban elmarad az Európai Uniós átlagoktól, ez pedig jelentősen megnehezíti az élenjáró gazdaságokhoz való felzárkózás lehetőségét. A hazai teljesítmény számos vonatkozásában erősen fejlődött az utóbbi években, azonban jelenleg is nagyon jelentős lemaradásban vagyunk a tagországok többségéhez képest. Ez nem is meglepő, ha figyelembe vesszük azt a tényt, hogy az innovációra fordított figyelem csak az utóbbi 10 évben kezdett el növekedni. Ma már általánosan elfogadott tény, hogy a tudomány az innovációs teljesítmény egyik legfőbb meghatározója, „új ismeret létrehozása, közzététele és alkalmazása a jólét megteremtésének, az életminőség javításának és a kulturális értékek őrzésének egyik legfontosabb forrása.” (MTA, 2009). Az Európai Unió az oktatás és képzés minőségének javításán keresztül igyekszik a lehető legnagyobb hangsúlyt fektetni a kutatás-fejlesztésre és az emberi tőkébe való minél nagyobb beruházásokra, hisz a tudásalapú gazdaságokban ezek a versenyképesség és a gazdasági teljesítmény növekedésének legfőbb meghatározói. Ma már nem kérdés, hogy a kiemelkedő innovációs teljesítmény kulcsfontosságú eleme a megfelelő létszámban, megfelelő helyen és időben rendelkezésre álló emberi erőforrás. A magasan 4 képzett munkaerő megléte a gazdasági növekedés egyik alappillére, a különböző szektorokba bevitt tudás a termelékenység és a versenyképesség növelésén keresztül ma már megkérdőjelezhetetlenné teszi az emberi tőke, az emberi erőforrás jelentőségét. Az utóbbi évtizedekben Magyarország felzárkóztatása, a versenyképesség fenntartása és annak javítása érdekében a hazai tudomány és oktatás is kulcsfontosságú szerephez jutott, azonban még mindig nem kap elég figyelmet. A tudományos tevékenységek hatásai esetenként csak évekkel később érzékelhetők, nincsen közvetlenül hatásuk a gazdasági fejlődésre, azonban mindenképpen az ország felemelkedését szolgálják, hisz nagymértékben javítják az innovációs teljesítményt. Az első magyar Oktatási Fehérkönyv szerint ma már elválaszthatatlan egymástól a kutatás-fejlesztés, az oktatás és képzés, illetve az innováció, hiszen ezek kéz a kézben járnak és kölcsönösen hatnak egymásra, tudásalapú gazdaság nélkül nincs gazdasági fejlődés sem (I1).