A 18. századi bihari armalista nemesség kutatása során több problémával is szembesül a kutató: egyrészt a forrásokból kibontakozó armalista státusz olykor átmenetinek tűnő jellege, másrészt a történeti dokumentumok – részben az előbbi miatt bekövetkező – pontatlanságai, olykor hiányos voltuk okoznak nehézséget. A kutatás két fő nyomvonalon indult meg: egyrészt társadalomtörténeti (felkutatni a nemességszerzők utódait, vagyoni viszonyok bemutatásával a társadalomban elfoglalt hely bemutatása, stb.) másrészt segédtudományi – oklevéltani (oklevelek külső és belső szerkezete, kiállításuk folyamata) és címertani (címerképek művészettörténeti kontextusba helyezése, címerfestészet, stb.) irányokban. A téma társadalomtörténeti vizsgálódásait az indokolja, hogy a II. világháború után – nagyrészt – ideológiai okokból visszaszorult a nemesség kutatása, mivel a rendszer egyszerűen reakciósnak minősített minden erre irányuló törekvést. Jogi szempontból a jobbágytelken élő címereslevéllel bíró nemesek az armalisták, ám a források tanúsága szerint ez hamar megváltozhatott, ha kényszerből a jobbágyokhoz hasonlóan adófizetés alá kerültek, nemesi jogaik jogilag megszűntek, vagy ha valamilyen úton – zálog, inscriptio, örökvallás, stb. révén – akár csak időlegesen is birtokot szereztek, vagy birtokadományt nyertek. Utóbbi esetben is az armális eredeztette a nemességet, de tulajdonosát mégis a birtokosok közé sorolták. A címeradományozás folyamata és dokumentumai a Magyar Királyságban és az Erdélyi Fejedelemségben a kora újkorban
A címeradományozás folyamatának kora újkori feltárására vállalkoztam, az Erdélyi Fejedelemségben és Magyar Királyságban (udvari kancellárián) kiadott, több mint hétszáz eredeti latin nyelvű nemeslevél alapján. A 16. század közepétől a korábbi dologi jellegű (in res) nemesítéseket lassan felváltotta a csak személyes nemesítést (in persona) tartalmazó oklevél, amely a benne szereplő címerfestményről kapta a címereslevél (litterae armales, magyarul: armális) elnevezést. Az ilyen adományok birtokosait armalistáknak nevezték. A címeradományozás folyamatát vizsgálva a címerkérő folyamodvány és azt megelőző jobbágyfelszabadítás (manumissio) kérdéskörét is elemeztem. A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár armálisai A Hajdú-Bihar Megyei Levéltár diplomagyűjteményében elszórva nyolcvankilenc armális található, az 1535 és 1811 közötti időintervallumból. Időrendi szóródásukat tekintve aránytalanság tapasztalható, hiszen többségében 17. századi címeresleveleket tartalmaz a diplomagyűjtemény, hiszen a 16. századból hat, a 18.-ból öt, a 19. századból mindössze egy oklevél származik. A címerfestményeket átnézve megállapítható, hogy mesteralakok csak pajzsosztásként szerepelnek (harántvágás, hasítás), többségben vannak a címerképek, amelyek általában realista módon vannak ábrázolva. Gyakoriságukat tekintve többségben vannak a teljes, vagy derékból növekvő emberalakok és a magyar heraldikára oly jellemző karábrázolások, de emellett számos motívum is megfigyelhető, ami jól tükrözi a nemességbe igyekvők társadalmi bázisát. Az armalista nemesség előjogai védelmében folytatott küzdelme a 18. századi Bihar vármegyében A 18. század közepétől kezdve Biharban is néhány évente újabb nemesi összeírásokra került sor. A 18. század második felében öt – az egész megyére kiterjedő – nemesi összeírás (1759, 1769, 1776, 1784, 1792) alapján jól nyomon követhető a nemesség számának változása: esetünkben folyamatos növekedése, különösen a mezővárosokban. Az armalisták vagyoni helyzetére elsősorban az adóösszeírások (taksa) alapján derül fény, ugyanis ezeket az aprólékosan felmért vagyoni helyzet alapján rótták ki, így a taksa összege közvetett módon utal az egyének gazdasági erejére is, még annak figyelembe vételével is számolva, hogy az egyes járásokra kiosztott adó mértéke, a nemesek száma – ebből következően az átlagosan egy főre jutó taksa mértéke is állandó változást mutat. A vagyoni felmérések adatai lehetőséget nyújtottak arra, hogy azok alapján nyerjünk betekintést az állatállományra és a termésmennyiségre vonatkozóan, akár egyes személyekre lebontva is, figyelembe véve a vármegye járásainak eltérő természetföldrajzi adottságait, amelyek alapvetően meghatározták a termelési lehetőségeket. A kisnemességet a királyi udvar a 18. században nemességük igazolására kényszerítette, amit előbb a megyei küldöttség, utóbb pedig a megyei törvényszéken kellett megtenniük. Az igazolási folyamat is kevésbé ismert a szakirodalomban, de ezeknek az igazolásoknak a dokumentumai fontos művelődéstörténeti források is, amelyek alapján a korabeli Bihar vármegye műveltségi viszonyairól is árnyaltabb képet kaphatunk. During the researches of the nobility having had grants in Bihar county in the 18. century the researcher has to face with some problems. In one hand evolving from the source status of the nobles having grants seemes to be temporary, and on the other inaccuracy and incompletness of historical documents may occur difficulties. The research started with two main points: it moved toward sociohistory and toward science of auxiliary. Last one contains both heraldry and diplomatics. The sociohistorical aspect of the research was motivated by the backrolled research of the nobility after the second world war. From legal aspect only the nobles living on the land in villein tenure had the right to have grants of arms (litterae armales). Although this situation could have changed as the result of paying taxes, braking off their privileges, acquiring territories or scoring donation.

The process of the donation of grants of arms The goal of the dissertation was the introduction of the donations in the early modern on the territory of the Principality of Transylvania and also Hungarian Kingdom based on more than 700 original patents of armes in Latin. From the middle of the 16. century law of property was changed for the personal ennoble. Occupants of these type of donation was called nobles with grants of arms (in Hungarian: armalista). Besides process of donation I also analysed emancipation of serfs and submitting application for grant of arms.

Grants of arms of the Archives of Hajdú-Bihar county In the collection of charters of the Archives of Hajdú-Bihar county from 1535 till 1811 89 grants of arms can be founded. The collection of charters mainly contains grants of arms from the 17. century. The rests: 6 are from the 16. century, 5 from the 18. century and only 1 can be originated from the 19. century. Studying the paints of grants you can appoint that on most of them geometrical design can be seen as a division of shield. Many of the paints are pictures (animals, parts of the body, heraldic bestiaries) which are shown in a realistic way. Main part of the pictures shows whole or only a half of the body, which is typical for the hungarian heraldy.

Contest of the nobility for their prerogatives in the 18. century in Bihar county From the middle of the 18. century in Bihar county there were common conscriptions of nobility. In the second part of the century there were 5 conscriptions (1759, 1769, 1776, 1784, 1792); which can present changing – rising – of the number of the nobility, especially in the market-towns. Status of the property of the nobles of grants of arms was cleared up by the conscription of taxes, because the amount of the conscription was determined by the magnitude of the property of the noble, so it referred also for his power considering that measure of the tax, number of the nobles showed ever changing tendency. From the datas of the conscriptions we can also known the quantity of agricultural produce and number of livestock taking into account various geographical capability of the county which substantially allocated the opportunities of production. In the 18. century the lower nobility was compelled for the verification of his right for being noble by the royal court in the deputation of the county and also on the court of low. The process of the certification are less known by the bibliography, but the documents of these verifications are known as funds of cultural history which shows the whole picture of the detailed relation of literacy of the contemporary Bihar county.