Értekezésem átfogó célkitűzése annak megvilágítása, hogy a Szentírás exegézise és valószínűségi megközelítése két alapvető és egymással szorosan összefüggő tényezőként van jelen Pascal töredékesen maradt apologetikus művében, a Gondolatokban, ennélfogva felépíthető rájuk egy, a fragmentumok nagy részét szervesen magába integrálni képes értelmezés. A jelzett célkitűzés jelentős részben interdiszciplináris feladatot takar. A valószínűség oldaláról Pascal korszakalkotó felfedezése, a valószínűségszámítás alapjainak lerakása, valamint a valószínűség megragadására irányuló logikai kísérletei kapcsolódnak ide. A teológiai diszciplínát pedig az a nagyszámú töredék jeleníti meg, amely nyíltan vagy burkoltan utal valamely bibliai szakaszra, illetve kifejezett írásmagyarázatot tartalmaz. Szentírás és valószínűség: meglátásom szerint egy olyan filozófiai igényű program körvonalazódik a bevégzetlen apológia lapjain, amelynek az előbbi a tárgyát, az utóbbi a módszerét takarja. Amint erre a fentiek is következtetni engednek, a Gondolatokban nem istenbizonyításról van szó. Túl azon, hogy Pascal kifejezetten elvetette az ilyen törekvéseket (ld. pl. 242-244., 543., 547. töredékek), a minőségi különbség az ő megközelítésében a valószínűség ambivalenciájából is világosan tükröződik. Mert egyfelől a valószínűség logikai, matematikai egzaktsággal történő megragadása kielégítheti ugyan a filozófiai gondolkodás által gyakorta eszményített, a geometriáéhoz hasonló evidencia igényét, másfelől azonban a valószínűség így is csak valószínűség marad annak szempontjából, amire irányul, s nem bizonyos ismeret. Ebből az ambivalenciából fakad, hogy a valószínűség meghatározása, noha magán hordja a szigorú racionalitás jegyét, nem vezet el kényszerítő módon a jó döntéshez, hanem teret hagy a szubjektivitásnak, a hitnek, sőt elemi módon igényli ezeket mintegy a valószínűség kiteljesítéseként. Az objektivitás és szubjektivitás, a bizonyosság és bizonytalanság, vagy ha úgy tetszik, a racionalitás és irracionalitás e kettőssége meglátásom szerint a Gondolatok egészén áthúzódik. Értekezésemet jelentős részben e kettősség harmóniába rendezhetősége megmutatásának szentelem, úgy a körvonalazódó pascali ismeretelmélet (valószínűség és hit), mint az ennek egyfajta vetületeként felfogható pascali antropológia (ész és szív) terén. Eközben alternatívát kínálok a Gondolatok értelmezői körében időnként tapasztalható azon szembenállás feloldására, amely a következő kérdés körül alakult ki: racionalista vagy irracionalista gondolkodó-e Pascal? Egyszersmind az e kérdés mögött álló fundamentális kérdésben is megkísérlem felszínre hozni Pascal Gondolatokbeli állásfoglalását: Racionális vagy irracionális-e a keresztény hit? – illetve egyáltalán: mi a keresztény hit? Meglátásom szerint a Gondolatokban feltáruló hitfogalom jelentősen eltér a Pascal-kommentárokból időnként tükröződő, illetve általában a közfelfogást jellemző hitfogalomtól. Az ezek által takart statikus, idealizált hittel szemben a pascali hitet a kétely és a küszködés lüktetése jellemzi. Ettől viszont az nemhogy nem értékelődik lejjebb, de kifejezetten gazdagabbá és hitelesebbé, mi több, biblikusabbá válik. Mindezek kifejtése során természetszerűleg felszínre kerül az is, hogy Pascal töredékei milyen támpontokat nyújthatnak mai olvasójuknak a keresztény hitről történő gondolkodásban.

The comprehensive objective of my dissertation is to highlight that the exegesis and probability approaches of Holy Scripture are basic and higly interrelated factors in Pacal's fragmentarily preserved apologetic work namely in the Pensées, therefore they can be used to build up an interpretation which may integrate genuinely most part of the fragments concerned. The aim indicated covers mainly interdisciplinary task to be performed. From the point of view of probablity here must be integrated Pascal's epoch-making discovery namely the foundtation of calculating probability and his logical attempts to catch probability. The theology is represented by the numerous fragments with open or hidden references to a specific biblical section or by real exegeses. Holy Scripture and probability, in my opinion, there are outlines of a philosophically embedded program on the pages of the unfinished apology the object of which is the former and the method is the latter one as well. As it may be derived out of the sentences above the Pensées are not about proving the evidence of God. Let alone that Pascal definitely rejected such efforts (see e.g. 242-244th, 543th, 547th of fragments) the quality difference in his approach is clearly reflected also by his ambivalence of probability. On the one hand, the seizing of probability by logical and mathematical exactness might satisfy the need for similar to geometry frequently idealized by philosophycal thinking, on the other hand, probability still remains probability from the point of view its target instead of being proven knowledge. The true nature of probability determined by this ambivalence however marked by rigorous rationality does not lead obligatory to the good resolution but instead of this it is widening the space for subjectivity and believes thus needs these basically as a completion of probability. This double nature of objectivity and subjectivity, certainty and uncertainty, or even rationality irrationality may be traced in my opinion throughout the whole corpus of the Pensées. My dissertation is mainly devoted to show the possibel harmonizing of this duplicity in the pascalian epistemology (probability and faith) and in the pascalian apology (reason and heart) as of its specific projection as well. Meanwhile, I providing an alternative option for resolving the contradiction experienced sometimes when interpreting the Pensées, i.e. Pascal was a rational or irrational phylosopher? At the same time I endeavour to surface Pascal's point of view baised in the about the fundamental question behind this problem: is the Christian faith rational or irrational or even what is Christian faith in itself? As I see, the concept of faith emerging in the Pensées differs substantially from the concept of faith reflected by pascalian commentaries and that of common understanding respectively. Opposed to the static and idealized faith covered by these concepts the pascalian faith is characterized by doubt and struggle. Nevertheless, this understanding is not depreciated, it becomes rather more enriched and authentic, or even biblical. Whlie explaining all these problems it will be cleared how do support Pascal's fragments the modern readers about considering the core of the Christian faith.