Jelen értekezés az utóbbi évtizedek nemzetközi és magyar kutatói gyakorlatában is az egyik legélénkebb figyelmet magáénak tudó interdiszciplináris területet, az exemplum értelmezési lehetőségeit vizsgálja. Egy kora újkori magyar jezsuita szerző, Taxonyi János szövegkezelői módszerének bemutatásával igyekszik képet kapni az exemplumok hatásmechanizmusáról, a 18. századi példatörténetek elemzésével bizonyítani, hogy a korszerű irodalomtörténet a vizsgált időszak történeti és kulturális antropológiájának, és a folklorisztikának is egyik jelentős értelmezési perspektívája lehet. Taxonyi János műve – Az emberek erköltseinek és az Isten igazságának tükörei I-II. (Győr, 1740.,1743) – saját korának egyik legjelentékenyebb s legnépszerűbb erkölcstanító példázatgyűjteménye volt. A két könyvből álló példatár 72 önálló történetet foglal magába, melyek 3 tanulsággal vannak megvilágítva. Ezek a tanulságok szintén számos elbeszélést, példát tartalmaznak, s így mintegy 360 rövidebb-hosszabb történet segítségével kell visszatalálnia az eltévelyedett embereknek az Isten által kijelölt, helyes útra. Irodalomtörténetünk hagyományos álláspontja szerint Taxonyi János műve egy jól szerkesztett, ügyes kompiláció, dolgozatunk azonban nem ezt a szövegszerkesztési szempontot helyezi előtérbe. Taxonyi művét a 18. század kulturális emlékezetének egy pillanataként vizsgálja. Taxonyi János exemplumértelmezésének vizsgálatát egy történeti áttekintéssel kezdjük: Az exemplum-fogalom fejlődési-, alakulási tendenciáit nyomon követve, feltárul előttünk az a történeti út, amelynek mérföldkövei jelentős állomásai a magyar irodalomtörténetnek is, s elvezetnek a Tükörök szövegváltozataihoz. Taxonyi János műveltség–képének vázlatos megrajzolása után a példázatos–történetek komplex szerkezeti és tartalmi elemzésével, forráshasználati- nyelvi és stiláris jellemzőinek bemutatásával, a funkcióközpontú példa–használat jellemzőinek kidomborításával igyekszünk meghatározni szerzőnk sajátos exemplum–kezelői gyakorlatát. Különösen a Tanúságokban rejlő értelmezési lehetőségek: a funkció és a narratíva–típusok kapcsolatait, a szövegekben rejlő identitás- és kánonképző hatásokat, a hagyományőrzés és teremtés jelentkezését, valamint ezek megjelenési formáinak bemutatását, rendszerezését tekintjük a feladatunknak. A példázat hatékonyságának tekintetében kitüntetett szerepet tulajdonítunk annak a mindenkori közös nyelvnek, közös hagyománynak, életmódnak, amely értelmezte, aktualizálta, élővé tette a készen kapott szövegeket, s így részévé vált egy jelentést, értéket adó közlésfolyamatnak. Szerzőnk célja a közreadott példa–tükörökkel erkölcsi útmutatást adni, tanítani. Példáinak tematikai skálája igen széles. A katolikus erkölcstan minden lényegi kérdésével foglalkozik, a Tízparancsolat törvényeinek betartatását azonban sokszor a hivatalos egyházi gyakorlattól eltérő módon – rendszertelenül, nem kanonizált, „hihetetlen”, profán történetekkel – igyekszik ösztönözni. A klasszikus exemplumok – bibliai, antik, középkori példaanyag – mellett szívesen és gyakran használ a magyar történelemből és a korabeli népéletből vett példákat is. Taxonyi példáinak folklór vonatkozásait, a különféle népköltési műfajokkal való kapcsolatát, a külön fejezetben tárgyaljuk. A „tánccal való büntetés” motívumának kultúr- és műfajtörténeti felbukkanásait vizsgálva pedig ízelítőt kaphatunk abból, hogy egy példázat milyen széles spektrumú, milyen változatos és kiterjedt kapcsolatrendszerekkel bírhat. Összegezve tehát kutatásunk célját: a társadalmi értékrendszereknek az irodalom tartalmi anyagába beépülő nyomait, elemeit keresve, mintegy nyersanyagként használjuk Taxonyi János művét társadalmi, történelmi és különösen néprajzi, antropológiai jelenségcsoportok mentalitástörténeti feltárásához. Ezt azonban egy olyan értelmezői gyakorlattal tesszük, amelyik kiterjeszti a szerzői olvasatok tág horizontját a szöveg irodalmi státuszára is. A 18. században kibontakozó erkölcstani irodalom azt igyekszik megmutatni az olvasóknak, hogy az üdvözüléshez szükséges erkölcsi normák egyúttal alkalmas szabályokként működnek a lehetséges evilági boldogság szempontjából is. A profán olvasóknál a hit evidenciája mellett az értelemre, és az érzelmekre is egyre intenzívebben kell hatni, így nyílik még szélesebb út a példák előtt: Taxonyi exemplumgyűjteménye mint a keresztényi erkölcs evilági hasznának bizonyítási terepe jelenik meg.(Bíró)

This thesis is examining the possibilities of intendment of the exemplum which is one of the most important interdisciplinary domains for international and for Hungarian scholars of this subject. Trying to delimitate the affectual mechanism of exemplums by using the presentation of textual designing methods of a Hungarian jesuite author from the modern age, called János Taxonyi and to prove by the analyse of historic parabolic teachings from the 18th century, the fact that the modern literary history can be an important perspective of indendment concerning the historico-cultural anthropology and the folklorism of the respective era.

The piece of János Taxonyi was the most important and the most popular parable of morals of that epoc – Mirrors teachings of men’s virtue and the divine truth I-II (1740., 1743., Győr) The praxis is composed of two books and every volume is splitted into three greater chapters. One part assimilates a dozen of stories illuminated by three different morals. The morals have enarration and examples too and so we get 360 stories (short ones and longer ones as well) that try to give a piece of advice for wanderers to live a more virtouos life that God has already indicated.

According to our literary history, the piece of János Taxonyi is a well-constructed and able compilation but this dissertation does not emphasize this point of view of textual design. The piece of Taxonyi is defined as one moment of the 18th century’s cultural memory.

We start the study of János Taxonyi’s conceptions and aspects of the exemplum by a historical résumé: following the advancement and the morphosis of the parable, we can see the historical way whose milestones are important stages of the Hungarian literar history too and they lead to the diverse texts of the mirrors teachings „Tükörök”.

After the schematic indrawing of János Taxonyi’s eruditional perspective, we attempt to describe and map the author’s unique exemplum-handling practice through the complex analyse of structural and compendia of parabolic teachings via the presentation of source-handling, linguistic and stylistic characteristics and via the essential of appropriation centered example use. Especially, we consider as task the study of the possibilities of explanation inhering in „Tanúságok” (Morals): aspects of functionality and the types of narration, identity and canonic referent effects in the texts, the apparition of tradition and creation and also the presentation and reorganisation of their forms of existence. After the parable of the effectiveness of the special role, we attach to a common language, shared traditions, way of life, which is interpreted, updated, and made alive from a prepared text, and thus became part of a report, giving values of communicational process.

The aim of our author is to teach, to give advice of moral by parable examples. The scale of Taxonyi’s examples is definitely rich. It is dealing with every substantial questions of the Christian mirality, but forces to respect of the Ten Commandments in an other way, id est otherwise than the traditional pratic of the Church – by non-canonic, disordered, incredibly profane stories. Besides classical exemplums (biblic, antic, medieval), he prefers to use stories as an example from the Hungarian history and the contemporaneous life.

The folkoristic aspects of Taxonyi’s examples and its relation with different folkloristic poetries are going to be studied in a different chapter.