Az elmúlt 20-30 évben hazánkban megnőtt a vadaskertek száma, ennek oka az lehet, hogy az emberiség térhódítása miatt folyamatosan csökken az élőhely a vad számára. Így nagyvad fajaink gyakorta zártkertekbe szorulnak. Zárttéri tartásban törekednünk kell arra, hogy az életfeltételeiket megteremtsük, és az egészségi állapotukat megőrizzük. A kertekben sok problémával kell megküzdenie a vadgazdálkodónak, ilyen például az állománysűrűség, az élőhely folyamatos romlása, takarmányozás, és az állategészségügyi problémák. Véleményem szerint az utóbbi az egyik legfontosabb probléma, mert egy betegség megjelenése teljesen tönkre teheti az állományt a kertben, a gyógykezelés sem megoldható tökéletesen. A kertekben az állomány nem kézhez szokott, így nem tudnak célzott, egyéni gyógykezelést alkalmazni, csak csoportosat. Másik probléma, hogy az állománysűrűség miatt a betegségek gyorsan terjednek. Ezeknek fényében úgy gondolom, könnyebb lehet a kórokozok feldúsulását megelőzni, mint a kialakult betegségeket kezelni. Szakdolgozatom középpontjában a vaddisznós kertek állnak, mert meglátásom szerint táplálkozásukból (omnivor) adódóan több betegségnek vannak kitéve, mint a többi vadfaj. Munkám során megpróbáltam áttekinthető képet adni a vaddisznós kertek nehézségeiről, és ezek lehetséges megoldásáról állategészségügyi vonatkozásban. Sorra vettem az egészség megőrzés, betegség megelőzés és a gyógykezelés lehetőségeit. A napkori vadaskert véleményem szerint egy jól működő kert, ezért az ő példájukon keresztül mutattam be a lehetőségeket. A vadgazdálkodók meglátásom szerint eleget tesznek a zárttérben tartott állomány egészségi állapotáért. Betartják az állategészségügyi elveket, úgy, hogy közben szem előtt tartják a vaddisznó szokásait és igényeit. Így a megfelelő egészségi állapot hozzájárul az állomány fenntartásához és a sikeres vadászatokhoz.